Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezése, Gordon és Holmes nézetei a gyermekágyi lázról
szülészeti tudománynak; mint tudás, elhanyagolható mennyiség. Tény azonban, hogy Holmes nagy szolgálatot tett az emberiségnek azáltal, hogy irodalmi tehetségét felhasználva felhívta a figyelmet a gyermekágyi lázra, és megkísérelte elhárítani mindazt, ami a gyermekágyi lázat magával hozza. Ezt hálásan el kell ismernünk. De a történeti igazság nevében, miképpen hozhatta ez őt összeütközésbe Semmelweisszel, vagy egyáltalában mennyiben hasonlítható össze Semmelweisszel? A Holmes érdekében szót emelők különböző dolgokat hasonlítanak össze. Mindez, amit Holmes írt, helytálló mint esetekről szóló beszámoló, de nem sok benne az új, eltekintve attól, hogy a már ismert és elavult véleményt ékesszólóan megismételte." Hozzá kell még ehhez tennem Joseph. B. De Lee professzornak a szavait: „Ha Holmes azt bizonyította, hogy a gyermekágyi láz contagium vagy általában beoltás útján terjed tova, el kell ismernünk, hogy Semmelweis tévedést nem ismerő céltudatossággal találta meg a betegség igazi okát, kétségtelenül kimutatta, hogy az a nemi részek sebzésének a fertőzése, és megmutatta a megelőzés helyes módját. Holmes a kezdeti lépések után abbahagyta a tárggyal való foglalkozást, Semmelweis minden erejével küzdött tana elismeréséért és számtalan asszony életéért, és csak akkor hagyta abba a harcot, amikor sírjába szállt, amint Sinclair megállapítja" [18]. P. Zweifel (Leipzig), aki a Döderlein „Handbuch der Geburtshilfe" III. kötetében megírta a Kindbettfieber fejezetet, a Semmelweis-kérdés kitűnő ismerője, s a következőket írja: „Mindezek következtében nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, Semmelweis tana alapjában más, és teljesen eltér Holmes és az azon időbeli angol kontagionistákétól. Nem változtat ezen a klóros vízzel való mosakodás a vizitek után. Lényegesen más az az elgondolás, amely a klóros vízzel történő mosakodást minden belső vizsgálat előtt indokolja. Ez megtalálta a helyes utat, s lényegesen megszigorított módon ma is érvényben van. Mindehhez hozzájárul még, hogy Semmelweis tanát nemcsak thesisek alakjában ismertette, hanem gyakorlatilag is kipróbálta, s ezáltal a bécsi intézet halálozását egytizedére szállította le, s óriási fáradságos, csodálatraméltó logikával be is bizonyította. Sem Holmes, sem más angol vagy amerikai orvos nem ismerte fel az egyszerű igazságot, még kevésbé fejezte azt ki olyan határozottan mint Semmelweis, hanem mindnyájan a levegő által közvetített fertőzés bűvkörében éltek, ezért sem Höhnest, sem másvalakit azon orvosok közül, akiket akkor kontagionistáknak neveztek, az igazság sérelme nélkül nem lehet Semmelweis mellé állítani" [19]. Josue A. Beruti terjedelmes és beható dolgozatában a következő kijelentéseket tette : „Az észak-amerikai Oliver Wendell Holmes volt az első orvos, aki szintézisbe foglalta a gyermekágyi láz ragályosságára vonatkozó szétszórt casuistikus megfigyeléseket, tudományos testület előtt határozott következtetésekben fogalmazta meg az orvos, a bába és az ápolónő veszélyességét a betegség terjesztőjeként. Semmelweis Ignác Fülöp magyar szülész volt az első kutató, aki klinikailag és kísérletileg kimutatta a gyermekágyi láz átvihetőségét az orvos, a bába és az ápolónő közvetítésével. Az angol orvosok Holmes és Semmelweis előtt ismerték a levegő és ruházat ragályosságát, a hullaveszélyt, valamint az orbánc és gyermekágyi láz között fennálló