Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezése, Gordon és Holmes nézetei a gyermekágyi lázról
Amint látjuk, Gordon jó megfigyelő volt, és jól következtetett, amikor kimondotta, hogy a gyermekágyi lázat nem a légköri adottságok okozzák, hanem egyes orvosok és ápolónők terjesztik. De hol marad ez a szemernyi igazság Semmelweis megállapításától, bizonyításától és eredményes prophylaxisától! Gordon (Aberdeen) 1795-ben megjelent könyvét átolvasva véleményem megegyezik azzal, amelyet a Lancet 1907.1. 324 (jan. 19) a Cullingworth—Győry vita záró akkordjaként leközöl T. Clifford Allbutt-ot (Cambridge) idézve: „A jótevő, akinek a világ hálával és emlékezettel tartozik az, aki előrevitte a dolgot, az eredményt hősi áldozat és egy élet önfeláldozása után érte el, mint Semmelweis esetében. Az, hogy valaki más (Holmes) rájöhetett ugyanarra a gondolatra, mint ahogy mindig van egy ilyen másik ember, nagy személyes érdeméül szolgál annak a másik embernek és megérdemli, hogy megemlítsék életrajzában, még ha nem is foglalkozott vele, de ha nem lett volna az a másik ember, aki foglalkozik vele, a gondolat sokkal később érett volna meg és alakult volna ki. Én nem hiszem, hogy ő érdemli meg a fő tisztességet, hanem az, aki eredményt hozott" Érdemes feljegyezni Holmes dolgozatának néhány befejező mondatát. így ír: „Ez az általánosan hangoztatott doktrína a szomorú igazság ; ha nem hiszünk benne, és a hitetlenség álapján járunk el a gyakorlatban, továbbá ha másokat is arra tanítunk, hogy ne higgyenek benne, és hitetlenségük alapján járjanak el, akkor ez azt jelenti, hogy pusztulást viszünk be és vitetünk be másokkal is a bizakodó családokba ..." Majd tovább: „Itt nem emberek között van nézeteltérés, de halálos összeférhetetlenség és pusztító háborúság van doktrínák között ... Ha tévedek, torkoljanak le olyan keményen, ahogy még soha meggondolatlan szerzőt nem, amióta közvélemény van az amerikai orvosi hivatásban ; ha igazam van, akkor azokat a doktrínákat, amelyek hivatásos emberöléshez vezetnek, ne taníthassák többé ama két nagy intézmény katedráiról !" [15]. Nincs is olyan messze ez a kijelentés stílusában a Semmelweis Nyílt leveleitől! Semmelweis-szel kapcsolatban bennünket különösen érdekel, hogy második dolgozatának befejezéseként Holmes felsorolja az irodalmat, és abban megemlíti Routh, Arneth, Skoda közleményeit. Arneth párisi előadásáról ezt írja: „Semmelweis úr áltál ajánlott desinfekciós eljárás chlormésszel és körömkefével, mielőtt a kórterembe lépnek. Állítólag a gyermekágyi láz halálozásának gyors és hatalmas csökkenése. A megbetegedést hullaanyagnak tulajdonítják. Lásd Routh fennebb idézett dolgozatát" [16]. Látjuk tehát, hogy Holmes 1855-ben már több forrásból ismerte Semmelweis munkásságát. Nagy kár, hogy nem tulajdonított annak nagyobb jelentőséget. Úgy látszik, nem tartotta az adatokat megbízhatóknak, erre mutat az „alleged" (állítólag) szó. Lehetséges, hogy ezt a kétséget a francia akadémia elutasító magatartása keltette fel benne, bár Routh előadásának kedvező fogadtatása eloszlathatta volna Holmes kétségeit. Holmes a Semmelwis-féle adatok birtokában megsemmisítő választ adhatott volna Meigs és Hodge professzorok támadására, és hatalmasan előbbre vitte volna az amerikai orvosok körében a gyermekágyi lázzal szemben a védekezést. Legyen szabad befejezésül idéznem sir William J. Sinclairnek, Semmelweis kitűnő biographusának véleményét: „íme, ennyi az, amennyit Holmes adott a
