Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezése, Gordon és Holmes nézetei a gyermekágyi lázról

Holmes a következőkben ismerteti Gordon közleményét: „Gordon közleménye Aberdeeriből 1795-ben jelent meg a megbetegedésre vonatkozó egyéb speciális munkák között" „A megbetegedés azokon a nőkön lépett fel, akiket olyan gyakorló orvos vagy ápolónő kezelt, akik előzőleg hasonló megbetegedésben szenvedőkkel foglalkoztak" „Bőséges bizonyítékom van a betegség fertőző voltát illetően, és hogy a betegség hasonlóan terjed tova, mint a himlő vagy kanyaró, és gyorsabban fejlődik ki, mint minden más infekció, amellyel találkozni szoktunk" Hozzáteszi: „Lesújtó számomra annak a bevallása, hogy számos esetben magam voltam a tovaterjesztés közvetítője" [10]. Megemlíti Holmes azt is, hogy Gordon előtt Londonban Gregson asszisztense, Gregory is tett hasonló megfigyelést. Ezt írja : „... és bármennyire fájdalmas érzés, mégis őszintén meg kell mondanom, hogy bizonyos esetekben magam közvetítettem a contagiumot, dacára annak, hogy amióta meggyőződtem a betegség infekciosus eredete felől, minden lehetőt elkövettem, hogy elhárítsam annak a lehetőségét" [11]. F. N. L. Poynter [12] hívta fel a figyelmet arra, hogy nálunk kevéssé ismerik Alexander Gordon munkásságát, amelyen Holmes egész felfogása felépül. Ugyancsak ő ajánlja Jan. D. Porter bakteriologus professzor könyvét [13]. Ennek nyomán a következőket ismertethetjük. Alexander Gordon Skóciában, Aberdeenshirben született, 1752-ben. Edinburghban és Leydenben tanult. Londonban is látogatta a kórházakat. Adatait unokája, Harvey aberdeeni szülészprofesszor gyűjtötte össze. Aberdeenben letelepedése után egy gyermekágyi láz járványt észlelt végig, amely 1789. decembertől 1792. márciusig tartott. Könyvét 1795-ben adta ki: „A treatise on the epidemic puerperal fever of Aberdeen", London, C. G. Robinson. Könyvét Denmannek ajánlja. Gordon leírja a tüneteket. Összegyűjtve az eseteket, azt látta, hogy azok nem egyenletesen oszlanak meg Aberdeen környékén, hanem egyes orvosok és bábák területén fokozott mértékben jelentkeznek, másoknál viszont alig fordul elő. Kinyomozta az esetek terjedésének útját, s ezt írja: „Hogy mi a betegség oka, arról később lesz szó a megfelelő helyen. Jelenleg csak azt akarom megjegyezni, hogy megfigyelés útján nyilvánvalóan felismertem a csatornát, amelyen a betegség továbbterjedt. Olyan biztonságra tettem szert ebben az irányban, hogy megkísérelhettem megmondani, melyik asszony kapja meg a betegséget, ha megtudtam, melyik szülésznőnél szült, vagy melyik ápolónő foglalkozott vele fekvése idején ; és jóslásom majdnem mindig beigazolódott,, [14]. Gordon azon a véleményen volt, hogy sikerült olyan gyógymódot találnia, amely sikeres volt, ha elég korán alkalmazzák. Ez a gyógymód a venaesectio és hashajtás volt. 77 betege közül „csak" 28 halt meg! s ez bizonyítja, hogy jobb eredményei voltak, mint más gyakorló orvosnak. Gordonnak az volt a véleménye, hogy a betegség gyulladásos természetű, de ha nem kezelik, putrid lesz, és ebben az állapotban már nem kezelhető. Gordonnak egyik utóda, Stephenson professzor tölgyfa emléktáblát állított fel Aberdeenben a következő felirattal: „Alexander Gordon M. D. 1795 of Aberdeen. First demonstrated the Infectious Nature of Puerperal Fever."