Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Semmelweis tanításának helye a természet- és társadalomtudományi gondolkodás fejlődésében

Csaknem két évtized múlva újabb disszertációk szólnak a gyermekágyi lázról. Az egyiket Ross Ferencz írta [8]. Az értekezés így kezdődik: „A gyermekágyas asszonyt nemcsak egyféle láz szokta meglepni, mindazáltal nem mindenik neveztetik gyermekágyinak, hanem csak az, melly magában a gyermekágyi állapotnak természetében alapulván a savós részek gyulladásával, a gyermekágyi működések rendellenességével és az átizzadásra váló különös készséggel van összvekapcsolva." Lényegében az előző értekezéshez hasonló okokat sorol fel megjegyezve, hogy „ezen ragálynak kifejlését leginkább a szülőintézetekben lehet tapasztalni, minthogy itt a szülők összvehalmozása, a hétszámnak, izzadtságnak, s egyébb kiürített anyagoknak könnyen ártalmassá váló kigőzölgése, kivált ha a tisztaságra különös ügyelés nincs, a levegőt megrontván azt a mondott ragálynak fölvételére, sőt előlmozdítására is alkalmatossá teszik". Megelőzés és gyógyszer: járvány esetén a kórház kiürítése, érvágás, édes higany, amit „Uly körülményekben semmisem pótol", de a prognosis ekkor sem ígér sok jót: „a gyermekágyi lázban mindenkor kétséges a jóslat". Eltelt egy év, az Egyetem Pestre költözött. A kar egyik hallgatója, a csehországi J. Bauer [9] ugyancsak a húsz évvel ezelőttihez hasonlóan ír a tünetekről, a különböző szerzők elképzeléseiről, a prognosisról stb. De itt a kételkedés mintha már jóval mélyebb lenne, mottóját Hallertől veszi: „Das Innere der Natur dringt kein erschaffener Geist, nur allzuviel wenn sie die äussere Schale weist". Tézisei közül pedig az első így hangzik: „Natura febris puerperalis hucdum parum nota est" vagyis a gyermekágyi láz természete mostanáig kevéssé ismert. Elmondja, hogy a gyenge konstitutiojú nőket praedisponáltnak tartják, de máskor meg az erősek esnek áldozatul a láznak. Vagy: a nehéz szülés mechanikus sérüléseit is okolják, de a gyermekágyi láz-járványnál semmiféle mechanikus behatás nincsen, és nehéz és könnyű szülések után egyaránt beáll a láz. „Bizonyára van valami, amelynek jelenléte minden körülmények között gyermekágyi lázat tud okozni, mert gyermekágyi lázat látunk keletkezni gyakran ott, ahol sem különös kiváltó, sem praedisponáló okok nem voltak ; viszont gyakran a mondott okok teljes hiányában kifejlődik a gyermekágyi láz. Az, hogy miben áll ez a valami, amit a híres Siebold „Conditio sine qua non -nak

H hív, ebben, mint a több más dinamikus betegségben ismeretlen előttünk". Mi jellemzi a gyermekágyi láz múlt század eleji magyarázatát? Részben az ismeretek alacsony szintje, a mikroszkópos kutatás hiánya vagy tökéletlensége, ami gyakran az évezredekkel előbbi aetiologiára vezette az orvosokat, bár a kétely már az 1816-os disszertációkban is megmutatkozik. Ehhez képest a két. évtizeddel későbbi értekezés egyetlen érdeme csak annyi, hogy a kétségek mélyebbek és határozottabban jutnak kifejezésre. („Miben áll ez a valami ... nem ismeretes előttünk.") És mégis: Semmelweis is ebben a században gyökerezett, elindulása a fertőzés jelenségének megismerésében nem lehetett más, mint a láz, egy láz, amely betegít és pusztít; emellett a század elejei aetiolgoia is jelentkezik első elképzelésében : a méreg az ok — a gyermekágyi láz esetében a hullaméreg. Dollinger is így írja serlegbeszédében : „Kolletschka tanár hullamérgezés folytán pyaemiát kapott ..." [10], Maga Semmelweis [11] másfél évtizeddel felfedezése után „hullarészekkel fertőzött késről" beszél, Scanzonival folytatott vitájában pedig