Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Semmelweis tanításának helye a természet- és társadalomtudományi gondolkodás fejlődésében

„hullamérgezésről", majd „rothadt állatszerves anyagokról". Ebből a kezdeti conceptioból szökken szárba a háromlépcsős semmelweisi tanítás, a fertőzés semmelweisi fogalma, a hullaméreg helyébe lépő szélesebb fogalom: a bomló szerves anyag kórokozó szerepe, végül e szerves anyagokat elpusztító prophylactikus eljárás. Hogyan jutott el Semmelweis erre a magaslatra? Talán mikroszkópos vizsgálatok, laboratóriumi munkálatok segítségével tette meg azt az ugrást, amely oly magasra emelte ki kortársai, kollégái közül? Egyáltalán nem. Semmelweis minden segédeszköze bonckése, jó felkészültsége, kiváló asszociációs képessége és szellemi bátorsága volt az Allgemeines Krankenhaus sötét bonctermében. Úgyszólván teljesen korának már meglevő ismereteire támaszkodott — felfedezését azonban az orvosi gondolkodás jelentős megváltoztatása révén érte el. Semmelweis gondolkodása a három lépcsőfokot körülbelül így járta meg: Azokkal szemben, akik a gyermekágyi láz okát magában a szervezetben (pl. tejpangásban) keresték, ő a környezetben találta meg. Méreg, hullaméreg, hullarészek okozzák a lázat, nem bélrenyheség, nem lelki vívódások vagy kozmikus sugárzás, hanem konkrét anyagi ok. Ez ugyan még a század eleji elképzelések kereteibe beleillik, de mégis olyanok, amelyet a gyermekágyi lázra — noha a járványok okát régóta vegyi anyagokban, miazmákban keresték — más senki sem alkalmazott, vagyis kívülről, a külvilágból érkező méreg. Semmelweis gondolkodása itt már kezd kibontakozni a kor eszmei hínárjából, amely nem engedte kiszabadulni más ember szemléletét szívós, a múltban gyökerező indáiból. A következő lépés az éles megfigyelőé és a nagyszerű asszociációs készségű kutatóé volt: Semmelweis most már nemcsak egyetlen környezeti forrásban látja a gyermekágyi láz eredetét, hanem kapcsolatot talál más külső tényezőkkel is — egy széteső rákos daganat átvitt anyagával, gennyedő térdízületi váladékkal. Semmelweis ezekről írja: „1847 októberében egy a méh evesedő velős rákjában szenvedő vajúdót vettünk fel. Ennél a betegnél kezdtük mindennap az orvosi látogatást. Ennek a nőnek megvizsgálása után mi csak szappannal mostuk meg kezeinket ... Tehát nemcsak a kézhez tapadó hullarészek idéznek elő gyermekágyi lázat, hanem az élő szervezetből származó ev is." Megszilárdul tehát a láz oka modern felfogásának kezdete: a fertőzés eszméje, amely most már konkrét, analyzált anyagi substratumon alapul, a bomló szerves anyagon. S itt még egy lényeges megállapítás dicséri Semmelweis merész éleslátását: amikor nem gondolhatott a fertőzésnek kézzel való átvitelére, feltételezte a fertőzés levegőn át való terjedésének lehetőségét, mint írta: „egy beteg térdízületének evesedő szája által kiváltott járvány bebizonyította előttünk, hogy a gyermekágyi lázat előidéző bomlott szerves anyagok vivője a körlég is lehet". Ez már a valódi és bizonyított hordozója a gyermekágyi láz okának, de Semmelweis tudta: minden fertőzésnek. Ennek gyakorlati hasznosítása történt a sebészi tisztaságban. Semmelweis tanításának harmadik lépcsőfoka az, hogy nem csak megtalálta a fertőzést hordozó anyagot, de felkutatta a fertőzés megelőzésének módját is: a bomló szerves anyag vegyi elroncsolását. Az a tény, hogy a prophylaxis módját megtalálta, nehéz kísérletezési időszak után már az első fokot követően, tehát a hullaméreg kórokozó szerepének feltételezése után, Semmelweis gondolkodásmódjának szárnyalására jellemző. IS