Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

eredetileg is máskép sikeresen s legjobb foganattal bevégezni —. Egy nagy kiter­jedésű ajkrák volt a műtét tárgya, melly a jobb szájszöglet s az alajknak majdnem 2/3-át foglalta el" [9], A műtét részletes leírását kitűnő ábrák teszik világosan érthetővé. Ismerve Lumniczer számos rajzát, bátran tulajdoníthatjuk ezeket is sajátjának (2. ábra). Balassa plasztikai sebészeti művei [10] majd két évtized múlva jelentek meg Magyarországon. Nem csoda, hogy Balassa a legkitűnőbb minősítéssel küldte Bécsbe, ahol Schuh műtőnövendéke (1845—1847) lett. Lumniczerre ugyanolyan nagy hatással volt a második bécsi iskola [11] (Roki­tansky, Skoda stb.), mint Semmelweisre vagy Markusovszkyra. Ide tartozott Schuh is, az első osztrák-német sebész, aki bonctani, élettani és kórbonctani alapon, a laboratóriumi vizsgálatokat is igénybe véve, a belgyógyászattal egyen­rangúvá tette a chirurgiát. Schuh barátjává fogadta a művelt, nagy nyelvtudású tehetséges ifjút [12], De ott tartózkodott — Wattmann tanítványaként — Marku­sovszky is ezekben az években, valamint Semmelweis Ignác is. Hármuk barát­sága egy életre szólóan összekovácsolódott Bécsben, de már korábban is ismer­hették egymást, hiszen kortársak voltak. Ki tudja, hogy milyen szenvedélyes medikus vitában érlelődött „tézissé" vagy „paranccsá" Lumniczernél talán már a gyermekágyi láz önálló kórformáját tagadó szűkszavú megállapítása: „Febris puerperalis non existit." Három évvel Semmelweis nagy felfedezése (1847), a gyermekágyi láz és a szepszis azonosságának felismerése előtt hangzik el doktori disszertációjában e sokat jelentő, de bővebben nem elemzett tétel. Megállapítása ugyan semmi Semmelweis korszakos jelentőségű felismeréséhez képest, de jól mutatja a kérdés súlyát, az útkeresők körüli légkört és felelősséget. Lehet azonban, hogy Lumniczer tétele nem más, mint Theodor Helm és Franz Schuh ezekben az esztendőkben hirdetett felfogásának egyszerű átvétele [13]. A sebészet fejlődésében óriási szerepet játszott az éterbódítás felfedezése. Néhány hónappal azután, hogy Morton és Warren először alkalmazta Ameriká­ban, a pesti egyetem egyik ódon termében Balassa ismertette az új módszert, majd használatának bemutatására tanársegédjével, Markusovszkyval „egy kő­metszés vitetett végbe". Korányi írja le az 1847-ben lezajlott nevezetes eseményt, amelyen mint medikus személyesen is részt vett. (Markusovszky még Bécsben, Schuh mellett magán próbálta ki először.) Balassa mellett ott álltak a magyar orvostudomány nagy ígéretei: Kovács-Sebestyén Endre, Bókay János, Arányi s többek között Lumniczer Sándor, aki az „aether-narcosis" első magyarországi bemutatójára szintén hazatér Bécsből [14], Még hátra volt külföldi tanulmány­útja, amelyen megjárta Párizst, Londont, Zürichet és megismerkedett a kor leg­modernebb intézeteivel, kutatóival és orvosaival. Nem sietett haza, bár már 1846­ban, majd 1847-ben is folyamadott Stáhly Ignáchoz a pesti egyetem gyakorlati sebészeti tanszékének „segédjévé" történő kinevezése érdekében. Pályázatához 24 mellékletet csatolt, amelyekben a legkiválóbb pesti (Balassa stb.) és bécsi (Rokitansky, Hyrtl stb.) tanárok tanúsították kiválóságát [15]. 6a

Next

/
Thumbnails
Contents