Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

utána (1777) pedig Budára, majd Pestre (1784) helyezte az uralkodó az egyetemet. Disszertációja „De rerum naturalium adfinitatibus" címen Pozsonyban jelent meg 1777-ben. Kora tudományos szakirodalma alapján világított rá a természettudományok összefüggéseire, kapcsolatukra az orvostudománnyal. Később Pozsony város főorvosa lett, és botanikusként is jó nevet szerzett magának „Flora Posoniensis" című művével, amely Lipcsében jelent meg 1791-ben. Kiütéses tífuszjárvány ragadta el 1806. január 11-én [4], Lumnitzer István fia, József (1783—1868) örökölte atyja vonzalmát a természet iránt, de nem orvos, hanem mezőgazdasági szakember, a reformkor egyik jelentős gazdasági előharcosa lett. Tanulmányai befejezése után az Esterházyak kismartoni uradalmába került. Külföldi útjairól visszatérve (1820) a kapuvári Esterházy-uradalom tiszttartója, majd Eszterháza, Kőszeg volt a család következő lakóhelye. Batthyány Kázmér 1837-ben Kisbérre hívta a kiváló gazda hírében álló jószágkormányzót, aki azonban nemsokára Pestre költözött családjával. Itt is megtalálta helyét, gazdasági tanácsadója lett a Nákó, az Esterházy, a Szvetics, az Eitz grófi családoknak, egyik alapítója az Országos Gazdasági Egyesületnek. Szaktudása mellett nagy érdeklődést tanúsított az irodalom és a művészetek iránt. Zenei estjein részt vett Liszt apja, de maga a kis Liszt Ferenc is. A barátság később is megmaradt közöttük, Lumniczer Sándor rajzban is megörökítette a zongora virtuózát (1. ábra). Lumnitzer József hegedült, festett, sőt németre fordította Kölcsey, Kisfaludy, Vörösmarty legszebb költeményeit. Méltó társat talált feleségében, Schoepf Zsuzsannában, orvosi múltunk egyik legnagyobb egyéniségének, Schoepf-Merei Ágostnak a nővérében [5]. Nem ok nélkül festettünk olyan széles hátteret Lumniczer Sándor nemes alakja mögé, hiszen e nélkül nehéz lenne megérteni sokoldalú érdeklődését, nagy műveltségét, kiegyensúlyozott emberi magatartását. Ebből a környezetből, ezekből a hagyományokból táplálkozott a Lumniczer-orvosdinasztia, amelyhez mérnököccsének fia, Lumniczer József, az ugyancsak híres sebész, s annak fia Lumniczer Sándor, kiváló sebészorvos, agyaggalamblövő olimpiai és világbajnok is tartozott. Lumniczer Sándor életrajzához visszatérve, említsük meg, hogy elemi és alsó gimnáziumi tanulmányait magánúton folytatta Kőszegen. A gimnázium felső osztályait a soproni és a pozsonyi líceumban, orvosi tanulmányait részben Pesten (I—IV.), részben pedig Bécsben (V.) végezte. 1844-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá a pesti egyetemen, egyszerre a nála hat évvel idősebb Markusovszky Lajossal, aki versenytársa és barátja maradt egész életében. Ugyanebben az esztendőben, de Bécsben nyerte el oklevelét Semmelweis Ignác is. Lumniczer is ott szerezte meg 1847-ben a szülészmesteri oklevelet [6]. A PÁLYA KEZDETÉN Orvosi, szakirodalmi munkásságának kezdete tulajdonképpen még összefügg tanulmányaival. A kor szokásaihoz híven, ami azonban inkább csak a tehetségeseket illeti meg, „tiszteletbeli segéd"-ként dolgozott (1843—45) Balassa János (1814—1868) professzor mellett. Balassa tudósa és művésze volt a sebészetnek,