Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

foglalta. Sőt e szón elsősorban a mai kémiát értette. Mátyus törekvése a kémia magyar nyelvű megszólaltatására különösen azért jelentős, mert nemcsak elsőként, hanem olyan időben vállalkozott erre a munkára, amikor magának a kémiának sem voltak szilárd alapjai. A Lavoisier előtti kémia nehezen áttekinthető adat- és elmélethalmaz volt. Ha tárgyilagosan értékelni akarjuk, milyen értéket jelentett munkássága a magyar kémiai ismeretek terjesztésében, azt kell szemügyre vennünk, mennyire tükrözi a kor szemléletét a Diaetetica két kiadása. Tény, hogy az a kémia, melyet műveiben találhatunk, kevesebb, mint amenynyi tudást e tudomány keretei között Mátyus koráig már felhalmoztak az elődök. Az is tény, hogy kémiai szemlélete nem éri el a kor leghaladóbb vegyészeinek tisztultságát. Föltétlenül figyelembe kell vennünk azonban, hogy Mátyus művei nem szakemberek számára készültek, hanem a kémiában alig tájékozott közönség számára. Közöttük alig számíthatott olyanra, aki otthonos a modern szemléletű kémia területén. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Mátyus első könyve Lavoisier fellépte előtt készült. Második műve is akkor íródott, amikor a nagy kémikus nézeteit honfitársain kívül még elég kevesen ismerték, s még kevesebben tették magukévá. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Mátyus, Lavoisier kortársa, nem ismerte fel korán az antiflogisztikus kémia korszakalkotó voltát. A következőkben csak két kiemelt kérdés kapcsán próbáljuk Mátyus kémiai szemléletének korszerűségét vizsgálni. 1. A pneumatikus kémia hatása A Lavoisier új kémiai rendszerét előkészítő tudományos eredmények közül kétségtelenül a gázok különbözőségének felfedezése volt a legfontosabb. Black volt az úttörő, aki az „aerfixus" (széndioxid) és a közönséges levegő különbözőségét bizonyította. Nemsokára Cavendish „az égő levegő", Scheele és Priestley pedig „az életlevegő" (oxigén) felfedezésével gazdagította az egymástól különböző gázok sorát. A gázok ismeretére alapozott ún. pneumatikus kémiához mérhetjük csupán a XVIII. sz. közepén Mátyus István nézeteinek korszerűségét. Már a Diaeteticában, melynek megjelenése idejében a pneumatikus kémia még eléggé kezdeti fejlettségi fokon állott, a szerző ennek a rendszernek értelmében nyilatkozott. Nem tartotta a levegőt egységes anyagnak, „elemnek", szerinte a „levegő-ég mindenből álló elegyes zűrzavar". Igen részletesen, s kiemelt helyen tárgyalja a levegőt, sokkal kiemeltebb szerepet tulajdonít ennek az egészségre gyakorolt hatásában is, mint az abban az időben általában szokás volt. Mátyus már ebben, az 1766-ban kiadott munkájában beszél a Black által felfedezett széndioxidról, bár sem annak felfedezőjét, sem Black által adott nevét nem említette. Ezt, ismeretterjesztő munkáról lévén szó, nem is hiányolhatjuk. Ismerhette azonban azt az akkori irányzatot, mely ennek az anyagnak különleges szerepet tulajdonított. Szerinte, a kémikusok vagyis „a természet titkait nyomozók sok jelekből, azt világosan észrevették efféle savanyú természet spiritussal az egész világ, és éppen minden materiák tele vannak" [108]. A pneumatikus kémia hatása az 1787-ben kiadott II. kiadásban még kifejezettebben kitűnik. Már a nómenklatúrában is látszik, hogy ismerte, olvasta a kor-