Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

c) MÁTYUS SZEREPE A KÉMIAI ISMERETEK TERJESZTÉSÉBEN Mátyus István nyomtatásban megjelent művei: a kétféle kiadású „Diaetetica", kimagasló jelentőségűek a magyar nyelvű ismeretterjesztésben. Mátyus előtt természettudományokról nálunk keveset írtak anyanyelven. Erdélyben az úttörő Apáczai Csere János és Páriz Pápai Ferenc neve mellé oda kell írnunk Mátyus István nevét is. A kémia szempontjából munkái különösen úttörő jellegűek. Mátyust a kémiai fogalmaknak magyarul való megszólaltatása rendkívüli feladatok elé állította. Nagyon nehéz volt a megfelelő szót a népi nyelvből kikeresni, hiszen ezek a fogalmak a köznapi nyelvben nem szerepeltek. Panaszkodott is munkája bevezetőjében „melly bajos légyen az efféle dolgokat, a mi szűk és Tudományokhoz nem szokott Magyar nyelvünkön, röviden, s még is világosan ki beszélni" [105]. Ott, ahol megfelelő magyar szót nem talált, vagy körülírással élt, vagy pedig az eredeti latin kifejezést alkalmazta. A „Diaetetica" körülírt fogalmai a kémiailag iskolázatlan olvasó számára (másokra pedig nem igen számíthatott) elég jól felfoghatók lehettek. Ilyenfajta körülírással, mint pl. „rágó savanyú Spiritussav" vagy „savanyúság ellen való fehér föld" (mészföld) az előző fejezetben nem egyszer találkozhatunk. Művében a desztilláció fogalma is megjelenik. Az „Ó és Új Diaeteticában" a legtöbb fogalom kettős megnevezéssel szerepel, latinul és magyarul. Ezt a megoldást nyilvánvalóan azért választotta Mátyus, minthogy az időközben eltelt két évtized alatt a kémiai ismeretek elterjedtsége nagy lépéssel haladt előre, a flogisztika és antiflogisztika akkor harcolta döntő harcát, erről pedig a szakembereken kívül is sokan tudomást vehettek. Ezért szerepel az oxigén is így: „dephlogisticatus, tűz nélkül való aer". A magyar természettudományos ismeretterjesztés szempontjából különösen az Ó és Űj Diaetetica fontos. Míg a Diaeteticában kémiai szempontból a szerző egyes vizsgálatainak a leírása áll a középpontban, itt az alapismeretek terjesztésére fordította a figyelmet. Már a könyv hosszú címében is kifejezte törekvését, „hogy a munka természethistoriája gyanánt is szolgálhasson" (a természethistória az élő és élettelen természet világára egyaránt kiterjedő munkák tárgykörére utaló akkori kifejezés). Magyarnyelvű természethistória Mátyus O és Új Diaeteticája előtt nem jelent meg, minthogy Molnár Jánosnak, a Magyar Könyvházban 1783-ban „kezdet gyanánt" megjelentetett pár oldalas természethistória vázlata nem tekinthető még teljes értékű alkotásnak [106]. Az orvos Mátyus István azért törekedett arra, hogy egy elégbő természethistóriát adjon olvasói kezébe, mert úgy tartotta, hogy az egészség megtartásához a biztos természettudományos alapok nagy segítséget nyújthatnak. Ez a meggyőződés művének két kiadása közben — amikor a természettudományok minden ágában rohamos fejlődésnek lehetett szemtanúja — csak megerősödött. Ezért bővebb a második kiadás, és ez indokolja az előszóban olvasható megjegyzést: „A Diaeteticának határait itt is, amott is általhágván, néhol sokat physicáltam, másutt az orvosló mesterségbe elegyedtem" [107]. Mátyus a fizikát is a mainál sokkal tágabb értelemben vette, s a kémiát is bele-