Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

szerénységnek adta tanújelét, mint tudományos munkássága minden vonatkozásában. Tudatában volt annak, hogy ez irányú munkássága fogyatékos. A radnai ásványvizekről szóló kéziratos művében ezt írja Crantznak: „Megvallom, az én szerény feljegyzéseim ugyan őszinték, de oly nyersek és rövidek, hogyha át nem nézi és ki nem egészíti azokat szakavatottabb ember — aligha lennének a köz javára" [91]. A köz érdekeit tartotta a legfontosabbnak. Ezért is folytatja gondolatmenetét a következő szavakkal: „A fejedelemség ásványvízforrásai valóban megérdemelnék, hogy közköltségen, alkalmas felszereléssel olyan tudós vizsgálja azokat, akit jobban érdekel az igazság mint az ékesszólás, mert különben soha nem lesznek rendesen feltárva" [92]. Felmérve ?z ásványvizsgálat terén végzett munkásságát, megállapíthatjuk, hogy Mátyus munkássága a XVIII. sz. hetvenes éveinek elején úttörő volt. Nagy elfoglaltsága miatt azonban a továbbiakban nem tudott lépést tartani kora rohamosan fejlődő kémiai és balneológiai ismereteivel. így is elévülhetetlenül beírta nevét a hazai ásványvízelemzés történetébe. Már a kortársak szükségesnek tartották a Mátyus elemezte vizek újravizsgálását. A szász I. Barbenius a háromszéki vizekről nyert eredményeivel már 1791ben jelentkezett [93]. Radna vizeit Nyulas Ferenc vizsgálta meg nagyon alaposan 1800-ban [94]. Vasile Popp pedig az árapataki, bodoki és kovásznai gyógyvizek ismertetésével megalkotta a román nyelvű orvostudományi és kémiai irodalom első művét. [95] b) AZ ERDÉLYI MEDENCE ÁSVÁNYVIZEINEK ÉS MOFETTÁINAK LEÍRÁSA Mátyus érdemei a balneológia fejlesztésében akkor tűnnek ki legvilágosabban, ha műveiben az erdélyi medence ásványvizeinek feltárását követjük nyomon. Az O és Új Diaeteticában minden előbbi vizsgálatát összesítve, több mint 50 ásványvizet és 3 mofettát sorakoztat fel. Jelentős részüket személyesen vizsgálta, másokat idegen szerzők adatai alapján írt le. Vannak olyanok is, melyeket csak éppen említ. Mátyus István sokat foglalkozott a radnai ásványvizekkel Vizsgálatainak eredményét az 1773-as kéziratos műben foglalta össze, s újólag közölte az Ó és Új Diaeteticában. Ez irányú eredményeit Nyulas Ferenc két évtizeddel később ugyanitt végzett vizsgálataival egybevetve mutatjuk be. Nyulas eredményeit 1954-ben Soós Pál és munkatársai a helyszínen ellenőrizték. Mátyus a radnai vidék 6 forrását írja le és vizsgálja. Kéziratában elsőként az Oradna mezővárostól két órányira, a Fürdőpatak közelében fekvő két borvölgyi forrást elemzi (ma: Radna-Borberek). A kettő közül a csendesen folyót az erdélyi medence egyik legkiválóbb ízű ásványvizének tartja. Az annak környékén észlelhető vörösbarna színt a kiválott vassal, s az így létrejött forráskővel magyarázza. Mindkét forrás eredete — szerinte — azonos. A borbereki forrásokat Mátyus előtt elsőként Wagner monográfiája ismertette. Nyulas joggal bírálta a brassói orvos számos hibás, másodkézből átvett adatát. 3 Orvostörténeti Közi. 33