Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora
súlyozta, hogy a kutatások során „egyéb metallumot vasnál a savanyúvizekben" nem talált [89]. A sors iróniája, hogy a nehéz fémek jelenlétét éppen azokban a radnai vizekben tagadta, amelyekben nem egészen 2 évtized múlva, Nyulas mangánt fedezett fel. Nyúlást azonban — mint ismeretes — ebben a felfedezésében csak a nagy Bergmann előzte meg. Mátyus maga is következetlennek bizonyul, amikor feltételezi, hogy a szentgyörgyi forrás kövületében, melyet zöldnek észlelt, réz fordulna elő [90]. A réz kérdésében Mátyus tévedett. Hiszen ez esetben a víz mérgező lenne. Mai ismereteink azonban bizonyítják, hogy a vízben előforduló'nehézfém-ionok (nyomelemek) száma igen nagy, s azok között olyanok is előfordulnak, melyeket Mátyus tagadott vagy kortársaival együtt még nem ismert. Vizsgálatai során az ásványvizek összetételében mintegy 12-féle anyagot írt le: 7. magnézium-karbonátot, 2. nátrium-hidrogén-karbonátot, 3. vasat, 4. zöldszínű vasgálicot, ő. angliai keserűsókhoz hasonló sót, 6. magnézium-szulfidot, 7. magnézium-nitritet, 8. konyhasót, 9. salétromot, 10. rezet, 11. szén-dioxidot, 12. kén-hidrogént. A mai ásványvízvizsgálatok természetesen ennél sokkal több anyagot mutatnak ki, de nem szabad Mátyus ismereteit korától elszakítottan megítélni. Még a századforduló évében megjelent, egészében a kortársi tudomány színvonalán álló Nyulas-íé\z monográfia sem mutatott ki ennél többet a radnai ásványvizekből. Az „Ó és Űj Diaeteticában" használt vegyelemző módszerek nem sok új elemet hoznak a már fentebb kifejtettekhez. A szervetlen vegyületek között említi itt is a kénsavat, a káliumkarbonátot, a higany(I)-nitrátot, az ammóniákot, a timsót és a fémezüstöt. A vérlúgsó előállítását leírja, de valószínűleg gyakorlatilag soha sem alkalmazta. Szerves reagensként elsősorban növényi eredetű festékindikátorokat alkalmaz, így ibolyakivonatot (Viola Julep) és sárga gyömbért (Curcuma). Ezenkívül szerves savakat és savanyú gyümölcsleveket használ, egyes esetekben tejet, a vas azonosítására a tölgyfagubacs porát. Mátyus reagensei nemcsak mai szemmel, hanem már korukban is elavultak lehettek. Ásványvízelemző tevékenysége is — eddigi kutatásaink szerint — a 70-es évek után gyérült. Mindez valószínűleg összefüggött növekvő orvosi elfoglaltságával, és bizonyos mértékben az évek múlásával is. Nem tudjuk megmagyarázni azt a furcsa tényt, hogy jóllehet személyes könyvtárában szerepel kortársának Bergmannak, a híres svéd vízelemzőnek munkája, annak eljárásaira nem tér ki O és Űj Diaeteticájában, pedig azokból az ez idő tájt legkorszerűbb vizsgáló eljárásokat ismerhette volna meg. Ezek döntő segítséget nyújtottak Nyulas Ferenc munkásságához is. Mátyus kémikusi tevékenységének megtorpanása minden bizonnyal összefüggött azzal a ténnyel is, hogy a félig mezőváros jellegű Marosvásárhelyt elszigetelten élt. Korának amúgyis gyérszámú erdélyi kémikusaival való kapcsolatáról sincs semmi adatunk. Mátyus becsületére válik, hogy az ásványvízelemzés terén is ugyanannak a
