Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

A Nyelvmívelő Társaság jegyzőkönyveinek áttanulmányozása ez irányú munkásságának hű képét adja [65]. Buzgón segítette Teleki Sámuelt könyvgyűjtő tevékenységében. A művészeket is pártolta. Az akkori erdélyi festészet két érdemes képviselőjét, Boér Mártont és Seblauer Pált hosszú ideig látta vendégül házában. Nincs jogunk tehát kétségbevonni önzetlenségét, felvilágosult hitének jó szándékát. Kétségtelen, Mátyus nemcsak kora erdélyi társadalmának egyik legtudósabb férfia, de ugyanakkor a közjót és a fejlődést is leginkább szolgáló értelmiségije volt. MÁTYUS ISTVÁN VEGYÉSZI ÉS ÁSVÁNYVÍZELEMZŐ TEVÉKENYSÉGE Mátyus István sokoldalú hozzájárulását a természettudományok hazai fejlődéséhez, számos tudománytörténeti munka méltatta. Vizsgálat tárgyává tették az orvostudomány, a közegészségtan, a botanika, a testedzés történetében játszott szerepét [66]. A kémia történészei mind ez ideig nem figyeltek fel ennek a kiváló, XVIII. századbeli orvosnak működésére, holott Erdélyben ő volt az, aki ezen a területen elsőként foglalkozott a tudomány terjesztésével (Diaetetica I—II. kötet. Kolozsvár, 1762. 1766; ÓésÚj Diaetetica I—VI. kötet. Pozsony, 1787-1793.). Mátyus munkássága a pneumatikus kémia kialakulásának hőskorára esik. Nem volt kimagasló kémikus. Tevékenysége az ásványvizek összetételének megállapítására, ismeretterjesztő tevékenysége pedig a kémiai fogalmak népszerű, az olvasók anyanyelvén történő előadására vonatkozott. a) MÁTYUS ISTVÁN ÁSVÁNYVÍZ-VIZSGÁLATAI A tudományos kémia első képviselői Európa-szerte igen tevékenyen részt vettek országuk természeti kincseinek felfedezésében. Ott, ahol abban az időben még nem volt fejlett ipar, mely új nyersanyagok feltárását igényelte volna, kezdetben gyógyászati célokra alkalmas anyagokat kerestek. Ez magyarázza a többi között azt a tényt, hogy a kémia akkori ismerői és művelői között számos orvost találunk. A XVIII. sz. orvosait különösen az ásványvizek feltárása, vegyelemzése és ezek alapján a gyógyhatás tisztázása érdekelte. A gyógyító vizek és fürdők iránti érdeklődés már a XVI. sz. végén megjelenik. Paracelsus hívei — a jatrokémikusok — Európa-szerte különös figyelmet fordítottak az ásványvizek és gyógyfürdők felderítésére. Ez az irányzat Erdélyben is érezteti hatását. Köleséri Sámuel, a XVIII. sz. első felének mineralógus orvosa, két hasonló tárgyú művet írt. Mindkettő kéziratos („Thermo-acrene dacica" és „Hecathene et thermocrene dacica"), és az 1724., illetve 1726-os évekből származnak [67], Fr. Hoffmann kutatásai új lendületet adnak a balneológiának. Az ásványvizek tudományos alapon való osztályozása központi kérdéssé válik. Stahl és Boerhaave a gyógyfürdők kémiai összetételéből azok terápiás hatásmechanizmusára igyekez-