Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

A főkormányszék ideiglenesen beleegyezett Mátyus kettő állásvállalásába. 1776- ban azonban újabb főkormányszéki rendelet, most már kategorikusan eltiltja a hivatalos orvosokat (kiknek évi fizetése 400 rfrt) más közhivatalok vállalásától. Külön bekezdés intézkedik, hogyha pedig az orvosok „szenátori vagy ülnöki állást igényelnének, a fizikusi állás megüresedettnek nyilvánítandó és másnak adandó" [59], Mátyus kétszeresen is e rendelkezés hatókörébe esett. Fizetése ekkor már 400 rfrt, s egyben táblai assessor is. A Gubernium 1777 januárjában végleges választásra szólítja fel a táblai assessori és a fizikusi állása között. Az utóbbit választja, évi 400 rfrt fizetéssel. Táblai asessori állásáról sem mond le szívesen. Szeretne abban megmaradni, ha nem másképp, hát díjazás nélkül. Ezért kéri 1777- ben, hogy maradhasson fizetés nélküli táblai asessor. A helyi hatóságok is támogatják kérését, a tábla 10 éves működéséről igen elismerő véleményezést ír. A Gubernium kedvező véleményezése ellenére, a császári döntés ingyenesen sem engedélyezi Mátyus számára a második állást. Assessori megbízatása hivatalosan 1777. febr. 24-én szűnt meg [60]. Helyébe az ellene már rég áskálódó, Újfalvi Jánost választják meg. E kérdésben 1784-ig újabb fordulat nincs. Ekkor az öregedő Mátyust fizetése alapos megcsappanásának veszélye fenyegeti. A vidéki kiszállásokat már nem tudja ellátni, s a fennálló rendelkezések értelmében ez esetben hivatalos fizetése a felére csökken. A „fenyegető szükség" kényszeríti arra — mint maga írja —, hogy újabb kérvénnyel forduljon a Guberniumhoz. Felpanaszolja, hogy „most, idős koromban és amidőn egyéb segítséget nélkülözve, amikor testi erőim sem alkalmasak már a kiszállások fáradalmainak elviselésére, kénytelen vagyok nélkülözni előbbi javadalmazásaimnak felét." Felsorakoztatja évtizedes érdemeit, odaadását, szorgalmát. Emlékeztet, hogy pályája kezdetén hosszú éveken át, szinte ingyenesen látta el fizikusi állását. Felidézi a kakasdi pestis alkalmával kifejtett buzgó tevékenységét, amiért annak idején 1771 márciusában a Gubernium egészségügyi bizottsága és a császári bécsi egészségügyi bizottság részéről külön dicséretet kapott. Hivatkozik továbbá egy 1784 októberében — barátja Bruz László esetében — hozott császári döntésre, mely ugyanakkor általános érvénnyel elrendelte, hogy azok a fizikusok, kiknek eredetileg 400 frt-os javadalmazása volt, továbbra is egész díjazásukban részesüljenek [61]. A legfelsőbb döntést, a Mátyus kérvényére hozott határozatot nem ismerjük. Csak a Gubernium pártoló felterjesztésének fogalmazványa maradt meg. Mátyus István valószínűleg — hivatalos állásától való megválásáig — teljes fizetést kapott. Újabb fordulatot e kérdésben az 1790-es év hoz. Ekkor ui. a Bécsből hazatérő, frissen doktorált Mátyus Mátét a Szék közgyűlése megbízza, hogy bátyját kisegítse. Mátyus Máté Udvarhelyre szándékozott költözni, hogy ott folytasson orvosi gyakorlatot. A szék azonban megállapodást kötött vele, amely szerint „Doktor Mátyus Máté Úr vállalandgya, hogy míg Mátyus István Ő Kegyelme él, maga is ezen Székben, az arról írt rendelés szerint segéltetni fogja, és az, hova bátyja el nem érkezik, falukra is ha megkerestetik, rendes jutalomért kijárni igyekszik. Tehát a nemes Szék kettőnek szolgálattyával addig is bővebben élhetvén, báttyja halála után hivatalba leendő következésében megtarttya" [62].