Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

tehette, hisz az ókori műveltségben igen jártas volt. Ezt tanúsítja a műveiben szereplő számos görög és latin versidézet is, sokszor saját fordításában. Az állást azonban nem kapta meg. A Marosvásárhelyt letelepedő Mátyus helyzetére, és általában az akkori orvosok viszonyaira érdekes fényt vet Fogarasi Szabó Sámuel kéziratos naplója az 1770—1830-as évekből. Fogarasi, Mátyus unokahúgának, Nagy Boriskának férje volt. így adatait első, hiteles forrásból merítette. „Mátyus nagyon tanult ember volt ... — írja Fogarasi —, de abban az időben a doktoroknak rossz kellettek volt, csak 2—3 uraság használta ... Az orvoslás mestersége is inkább érvágásból és hánytatókból állott, későre állott fel az is, hogy a jurisdictioknak physicusok legyen, ezért rendes fizetés is járjon, így Mátyusnak, a doctorságból kevés fizetése volt. Akarta ő, a Kollégyom mellett a professorságot elnyerni, de nem volt módja benne, mert azt Kovásznai Sándor nyerte el, aki statuum praesideus gyalakuti gr. Lázár János fia mellett praeceptor volt. Ez pedig nagy úr lévén, kivitte, hogy Kovásznai lett professor. Látván hát Mátyus, hogy tudománya után nem boldogulhat, egy atyafiát sem akarta tudósnak nevelni, hanem inkább mesterembereknek" [54], Lázár János, a nagyműveltségű, több nyelvet beszélő polihisztor a Kollégium főkurátora volt. Támogatásával nyerte el Mátyussal szemben, a máskülönben igen érdemes Kovásznai a tanári állást. Fogarasi fenti adataiból Mátyus egyes életrajzírói arra következtettek, hogy Kovásznai és Mátyus között a viszony rossz volt [55]. Ha volt is harag közöttük, az nem lehetett hosszú életű. Hiszen Mátyus 1700-ban Kolozsvárott kiadott Diaeteticaja II. kötetét Lázár támogatta anyagilag, s műve bevezetőjében Mátyus hosszú ajánlásban dicséri patrónusa érdemeit és önzetlenségét. Ugyanitt olvashatjuk Kovásznai botladozó verssorait is, amelyekkel szuperlatívuszokban dicséri „a nemes orvosmesterség felszentelt tudós doktorának, nemes Marosszékben, a szüntelen folyó törvényes tábla egyik érdemes és valóságos ítélőbírájának, e hasznos és bölcs munka írójának, tekintetes Mátyus I-nak" érdemeit. Kovásznai üdvözlő verse az egyedüli hasonló írás Mátyus művében. A tanári állástól elesve, Mátyus alacsony fizikusi díjazásának ellensúlyozására a marosszéki törvényszék (Tabula continua) mellett vállalt 1700-ban assessori (ülnöki) állást. Maga írja Crantznak, hogy orvosi fizetése pótlására, jövedelmének növelésére „az itteni törvényszék mellett ülnöki tisztet, bár ugyancsak vékony fizetéssel jár, magamra kellett vállalnom" [50]. De mindkét állás megtartásáért állandóan küzdenie kell, s ez nem is sikerül neki végig. Ugyanis 1770 után az erdélyi Gubernium az orvosok fizetésének rendezésével együtt azt is megkövetelte, hogy más hivatalos állást ne vállaljanak, s így fizikusi tisztjüket minél lelkiismeretesebben ellássák. Egy 1774-es újabb Guberniumi rendelet 200 rfrt-ban szabta meg a megyei fizikusi díjazást, de újólag eltiltja azokat más állások viselésétől [57]. A vásárhelyi magistratus a rendelkezésre válaszolva kéri a Guberniumot, hogy Mátyus István széki fizikust hagyják meg mindkét állásban. „És ha engedélyt nyerne ez az orvos arra, hogy szorgalmát és képességeit, ügyességét, különböző esetekben használhassa, őt Excellenciádnak és a magas Guberniumnak alázatosan ajánljuk" [58].