Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

szakítás nélkül működött. A chirurgusok általános orvosi felkészültsége azonban igen alacsony színvonalú volt. Mátyus joggal illette őket a „tudatlan" jelzővel. Maga a magistratus is így vélekedik róluk. Egy 1771-es, a Guberniumhoz intézett felterjesztésben olvashatjuk, hogy Vásárhelyt egy orvoson és egy gyógyszerészen kívül tevékenykedik még: „6 középszerű készültségű sebész, akik eddig nem húztak rendes fizetést a város pénztárából, tehát nincs különleges kötelezettségük, hanem az általuk kezelt egyénektől kapják munkájuk díjazását. Hasonlóan van 6 bába, nem nagyon ügyesek és képzettek, csak szükség esetén vehetők igénybe, jobb híján" [48], A sebészek és bábák javarésze minden képzettség nélküli empirikus. A Gubernium egészségügyi bizottságának 1770 után gyakran ismételt sürgetései ellenére a chirurgusok közül csak Soós Ferenc jelentkezik 1775-ben Szebenben vizsgára. Ugyanazon évben csak egy vizsgázott chirurgus dolgozik a városon, Galambos József [49]. Ami a bábákat illeti, az 1774-es magistratusi jelentés szerint tudásuk igen hiányos, ezért „Mátyus István megyei fizikus magára vállalja a bábák irányítását, azokat minden alkalmas módon tanítani fogja és a szüléseknél előállható bármilyen körülmények között, főleg a veszélyes szüléseknél — minden segítséget meg fog adni" [50]. A városi protokollumokból ugyanakkor az is kiderül, hogy az egészségügyi visszamaradottság felszámolására a magistratus igen kevés erőfeszítést tett. Amikor Neustädtter Mihály, erdélyi protomedicus 1789-ben egy jól képzett bába — Wurtscherin Antónia — alkalmazását javasolja a városnak, a magistratus azzal utasítja vissza a Gubernium főorvosát, hogy a kérelmező nem ismeri „a lakosság nyelvét". Ugyanígy Mauksch Tóbiás, kolozsvári gyógyszerész kérését, aki már 1766-ban második gyógyszertár felállítását javasolja, sem karolják fel. A Vásárhelyen letelepedett Mátyus Istvánnak tehát nemcsak az emberek bizalmatlanságát, de a hatóságok közönyét is le kellett küzdenie. A magistratus a megyei fizikustól mindenekelőtt a gyakori marhavész elleni erélyes harcot szorgalmazta. Az emberek egészsége kevésbé érdekli. A városi protokollumok tanúsítják, hogy a Gubernium éppen ezért több ízben figyelmezteti a város vezetőségét „hogy mostantól kezdve, minden hónap végére beküldjék a kívánt kimutatásokat nemcsak a barmok, hanem az emberek egészségügyi állapotáról is" [51]. Önkénytelenül is Pariz Pápai Ferencmk, 1690-ben írt szavai jutnak eszünkbe. Vásárhelyt, még a XVIII. század végén is „hamarább talált segédet a beteg barom, mint a beteg ember" [52]. Mátyus önzetlenségére, ügybuzgalmára jellemző, hogy hivatalos széki fizikusi állása mellett, a városi hivatalos orvos teendőit is ellátja, minden díjazás nélkül. Zágoni Gábor idézett kérésére, melyben Mátyus esetére hivatkozva házai adómentességét kéri, a magistratus azt válaszolja, hogy Marosszék fizikusának („aki máskülönben tisztjét a leglelkiismeretesebben látja el") háza azért élvez immunitást, mert munkájáért „ennek fejében nem élvez más fizetést, minthogy fel van mentve a beszállásolások, utak, hidak, javítási munkálataitól, gátak fenntartásától, amire más városi polgárok kötelezve vannak" [53]. Mátyus úgy próbálta kezdeti, alacsony javadalmazását pótolni, hogy megpályázta egykori iskolájában, a Kollégiumban a klasszikafilológiai tanári állást. Joggal