Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

mint a többi réf. magyar diák. Az 1G4l-ben létesített Van Frankendaal, 25 000 talléros alapítványból ui. a magyar diákokat rendszeresen segélyezték. Joguk volt arra, hogy tandíjfizetés nélkül látogathassák az előadásokat, és védhessék meg dissertatiójukat. Mátyus neve azonban az egyetem törzskönyvében mindhárom évben a rendes hallgatók közt szerepel. A marosvásárhelyi Teleki—Bolyai Dokumentációs Könyvtár ma is őrzi Mátyus 1750. június 11-én Utrechtben kiállított orvosi diplomáját. A vásárhelyi orvos maga is többször az utrechti főiskolát jelöli meg diplomája kibocsátójaként. Más beadványaiban viszont, így egy 1784-ből származó és az Erdélyi Guberniumhoz intézett folyamodványában Mátyus azt írja: „Orvosi tanulmányaimat Bécsben végeztem el 1757-ben" [25], 1705-ben kibocsátott nemesi oklevelében is azt olvashatjuk, hogy orvosi képesítését Bécsben nyerte. A látszólagos ellentmondás magyarázatára egyetlen lehetőség kínálkozik. Feltételezhető, hogy hazatérése előtt Mátyus Bécsben vizsgát tett az ottani tanári kar előtt. Feltételezésünket valószínűsíti, hogy Marosszék egy 1774-es guberniumi felterjesztésében azt olvassuk, hogy Mátyus István az „orvosi mesterséget nemcsak az ő felsége birodalmával barátságos országokban, hanem a bécsi akadémián is szorgalmasan tanulta, s erről bizonyítványt is kapott" [26]. Ismeretes, hogy az Utrechtből hazatérő Weszprémi Istvánnak is hasonló vizsgát kellett tennie a debreceni protomedicus előtt. Mindkét esetben külországi protestáns egyetemen végzett kálvinista ifjúról van szó, kinek diplomáját a katolikus magyarországi, illetve erdélyi kormányzat előtt honosítani kellett. A tanulmányairól hazatérő Mátyus 1757-ben Marosvásárhelyt telepszik le, még ugyanazon évben széki fizikussá nevezik ki. Első fizetését 1757. október 1.-én utalták ki [27]. Határkő ez Marosvásárhely egészségügyének történetében. Az úttörő Mátyusnzk azonban számos akadályt kell leküzdenie. Maga írja Crantznak, hogy letelepedésekor az emberek zöme bizalmatlan volt az orvosokkal szemben, ezért arra kellett törekednie, hogy „az embereket, akik egyébként is ínségesek, a kiadások terhével, az igazi orvostudomány segélyétől el ne riasszam, egyúttal az útszéli kuruzslók, kenők és javasasszonyok kezétől elvonjam. Saját létfenntartásom eszközeire nem tekintettem, hanem úgy szólván valamennyiökön ingyen szoktam segíteni" [28]. Helyzetét az is súlyosbítja, hogy hivatalos fizikusi fizetése igen alacsony. Marosszék orvosának csak évi 80 rhfr — egy chirurgus fizetésének megfelelő összeget — utalnak ki a közpénztárból [29]. A fentiekre Mátyus István szinte szó szerint visszatér a guberniumhoz intézett, már fentebb említett folyamodványában. Küzdelmes életútját vázolva megjegyzi, hogy 1757-ben „fizikusi kinevezést nyertem Marosszéken, de nagyon csekély, chirurgusok számára rendelt fizetéssel. Ebben az állásban mindent megtettem, hogy a komoly orvostudományról mit sem sejtő embereket, ostoba parasztok és furfangos asszonyok kezéből kivegyem, több éven át csaknem ingyen dolgoztam és nagyon nehezen éltem" [30]. Az egészségügyi visszamaradottságról rajzolt képet, alapvető művében egész Erdélyre kiterjeszti. Az O és Új Diaetetica megírását azzal indokolja, hogy ez a