Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium Medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói

1767. október 10. Stenzler János Károly „Ungarn", chir. 1767. május 10. Brening Pál Kristóf, Pozsony, chir. 1767. május 10. Madács Péter, Poloma, „Ungarn", med. 1768. február 8. Wilmach András Teofil, Rust „Niederungarn"? 1769. február 28. Scozik (?) Ágoston, Neusohl Oberungarn, chir. 1770. augusztus 31. Szalay Mihály „Boemj, Niederungarn", chir. 1776. augusztus 20. Prüxner Emanuel Ferdinánd, „Ungarn, chir. 1779. január 9. Henselmann János György, Bártfa, chir. 1779. november 9. Bayer János András, „Ungarn" (Pozsony?), med. A beiratkozásokat a bejegyzések sorrendjében közöltük, tekintet nélkül az időbeli sorrendre. Az adatokból néhány jellemző következtetést lehet levonni: 1. A hallgatók szakmája: 1 gyógyszerész, 6 orvos, 14 sebész, 1 kétes. 2. A szakmai megoszlás alátámasztja az említett feltevést, hogy a hallgatók elsősorban a gyakorlati sebészet elsajátítása céljából jöttek a Collegiumba. Az orvostanhallgatók itt részben előkészítő tanulmányokat folytattak, részben egyidejűleg máshol is tanultak, és azután valamelyik egyetemen megszerezték az orvosi diplomát. Volt olyan, aki csak sebészi kiképzés céljából kereste fel a Collegiumot. Az orvostanhallgatókra nézve a tanulmányi sorrendre vonatkozó ismert adatokat már előbb közöltük. 3. Egy — kétséges — adat (Boemj, Dunántúl? = Boeba, Torontál?

7

), valamint a budai származású Apostolovics kivételével a hallgatók Felső-Magyarországról vagy a Dunántúlról kerültek ki. Ha három csak általánosan megjelölt származási helytől (Ungarn) eltekintve (Goldner, Stenzler, Prüxner) a következő képet kapjuk: Pozsony (Koroknyay, Goedi, Moses, Hirschel, Brening, Bayer), Szepesség (Kohlmann, Rami Lőcséről), Eperjes (Sonntag, Matthaeides), Bártfa (Hanselmann), Poloma (Madács), Besztercebánya mellől (Scozik), Sopron (Wabst, a két Elhardt), Ruszt (Wilmach), Apostoloviccsal és a 4 kétes adattal együtt 22. Feltűnő az erdélyi diákok hiányzása, pedig a közeli Halléban és Jénában nagy számmal tanultak. Felsőmagyarország és Dunántúl erős képviselete megfelel a két terület fejlettebb közegészségügyi szintjének. Az egyes hallgatók tanulmányairól nem sokat tudunk: a célnak megfelelően nem vizsgákon és diplomaszerzésen volt a fő hangsúly, hanem a gyakorlati kiképzésen. További sorsukról csak néhány orvos esetében van adatunk, a többi orvosra, valamint a gyógyszerészre és a sebészekre nézve esetleg a helybeli kutatás itt-ott még fényt deríthet. Sonntag Sámuel 1731-ben végzett Halléban, orvosi disszertációjának címe: „De metastasi, sive sede morborum mutata, oder wie sich öfters eine Krankheit in die andere verwandle, Halle—

Magdeburg 1731." Tanulmányainak elvégzése után állítólag Eperjesen folytatott gyakorlatot.

8 Hirschel Nátán Mihály esetében vagy az anyakönyvi bejegyzés időpontja hibás, és nem 1764-ben, hanem 1734-ben tanult Berlinben. Ezen esetben a pozsonyi