Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium Medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói

zsidó hitközségnek az irodalomban többször felemlített orvosáról van szó, aki Pozsonyból származott, 1734-ben Halléban szerzett oklevelet „

Theses pathologicotherapeuticae inaugurales de causis intermittentium febrium, earumque pertinaciae ratione, Praeside Mich. Alberti, Halle 1733" című munkájával. Pozsonyban telepedett le a Váralján, Pálffyék birtokán, ahol gróf Pálffy engedélyével a zsidó hitközség orvosa lett. Meghalt 1756-ban. Amennyiben azonban a bejegyzés időpontja helyes, akkor hasonló nevű fiáról lehet szó.

9 A két Elhardt testvér közül János Kristóf, Szinnyei J. szerint

10 két disszertációját jelentette meg Lipcsében: „Aetiologia diss, sexta de contraria medicina ad leges chimicas praecipue salium, Lipsiae 1756" és „Dissertatio in. med. De suspecta valetudine, Lipsiae 1757"; három, illetve négy évre a berlini tanulmányok után. Közelfekvő a feltevés, hogy nem egy személy két disszertációjáról van szó, ami legfeljebb két különféle egyetem esetében volt lehetséges (pl. Senf Mihály, Fuker Jakab ismert esetei), hanem két testvér végzett Lipcsében két egymás után következő évben. Ez a feltevés annyival is helytállóbbnak látszik, hogy a berlini anyakönyvben ugyan egy napon, de kétszer, különböző keresztnevekkel szerepel az Elhardt név. Apostolovics (Apostolovits) János budai származású volt. Halléban 1757-ben végzett „Dissertatio in. medico-philosophica exhibens modum quo affectus animi in corpus humánum agunt generatim" című munkájával. Horányi szerint „praestantis ingenii" volt, és úgy látszik szűkebb hazájában folytatta gyakorlatát.

11 Madács Péterről vagyunk a legjobban tájékoztatva. 1729. február 28-án született Polomán (Veszverés, Gömör megye). Jobbágyfiú volt. Hatvaninál tanult Debrecenben, majd Boroszlóban, Berlinben, Wittenbergben. Sok viszontagság után itt szerezte meg az orvosi diplomát „De modo regenerationis vasorum" című disszertációjával 1770-ben. Oklevelét 1774-ben a nagyszombati orvostudományi karon nosztrifikáltatta „Theoria affinitatum chemicarum" című munkájával, amelynek csak kéziratos cenzúrapéldánya maradt meg a budapesti Egyetemi Könyvtárban. 1776-ban Kishontban, majd Rimaszombatban telepedett le. 1805. november 20-án halt meg.

12 Bayer János András a pozsonyi Payer János Andrással azonos, aki 4 évvel Berlin után Lipcsében végzett „De viribus medicamentosis hydrargii et inde artefactorum pharmacorum dissertatio altera" című, 1783-ban megjelent munkájával. A „Pressburger 2eitung"-ban megjelent halálhír szerint 1752—1801-ig élt, Pozsonyban folytatott gyakorlatot, és itt halt meg „am grünen Markt" téren birtokolt házában.

13 Matthaeides Sámuel sebészről nincsen közvetlen adatunk. Származási helye szerint az 1729-ben meghalt ugyanolyan nevű lelkész leszármazottja lehetett.

14 Csak Weszpréminél szerepel Peck János Kristóf, aki Cassebohn és Senff anatómiai-sebészeti előadásait hallgatta. Nagyszombatból származott, a gimnáziumot Pozsonyban és Sopronban végezte. A berlini Collegium medico-chirurgicum, bár orvosi diplomát nem adott, szintén azon tényezők sorába tartozik, melyek a 18. század folyamán a magyarországi orvosi-sebészi utánpótlás — elsősorban a felekezeti hovatartozásuk miatt németországi intézményeket látogató hallgatók — nevelésében szerepet játszott. :li8