Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ferencz Gábor: Újabb dokumentumok Almási Balogh Pálnak, Kossuth Lajos és Széchenyi István orvosának működéséről

Egyébiránt a mint nagy szerencsémnek fogom mindég tartani, ha Tettes, •uraságod megengedi, hogy jeles személyét barátaim közé számíthassam, úgy becses barátságát hasonló érzelemmel szíves segedelmét pedig tu.., háládatossággal viszonozni, szebb kötelességeim közé számítom s valódi tisztelettel vagyok alázatos szolgája Kossuth Lajos m. p." (A levél befejezése után az utolsó oldal alján idegen írással: „Kossuth Lajos levele nagyapához, Balogh Pálhoz") „Tekintetes Almási Balogh Pál orvos Doctor úrnak Pest. Feldunapart Nákóház. Buda 8. 13. 1889. Kedves Barátom Uram! Sok a bajom, s bármi nagy örömest alkalmatlankodom is, a prophylectikai ön-költség kényszerít, becses tanácsát kérve barátságához folyamodnom. Régi megrögzött, s Kedves Doctor úr által is — jelen állapotomban gyógyíthatatlannak megítélt has rendszeri bajaim, úgy vannak mint voltak. Ma szorulás, sőt egész bélregulat, holnap hasmenés, étel utáni igen kellemetlen állapot, a nyelv örökös piszkos fehérsége s az mint ezerszer panaszlottam. E miatt nem is alkalmatlankodom, mert itt gyógyíthatatlan lévén palliativákkal restellek vesződni. De hozzá, jött egy más gyomor baj. Néhány hét előtt valami — nem tudom mi — megártott, három négy nap lázas borzongások látogattak, de különös — bár mi rossz is bélrendszerem, a gyomorrontásokbeli hideglelés még soha sem volt képes rajtam kifogni egész életemben, s néhány napi koplalás, s tenger hideg víz előtt még mindig megugrott. így most is. Csak étlenség maradt fönn. /Sok hetek óta mondhatom egyetlen harapást sem ettem, melyről elmondhatnám „jól esett", kivévén talán a jó gyümölcs, de „praecipitem Africum decertantem Aquilonibus, nec rabiem Noti" s mind a négy cardinalis és 32 másod szelet, a Neptun haragos quos ego-jától megijedt Aeol gazda belém kergette, s rekeszre vetette, olly korgást-morgást visznek véghez beleimben/ és felmerül néha a fej — nem annyira —, fájás mint tompa kábultság mellyet szinte érzek, miként jő fel a gyomorból. De néhány nap óta, mindig naggyobbodva hozzájött ez a baj, hogy este lefeküdvén rendesen ollyan mákonyos forma mély álomba merülök mellyből azonban éjfél előtt szörnyű kellemetlen émelygés ébreszt föl, hányhatnám s mihelyt fejemet a párnára leteszem kereng velem a szoba mint a részegekről mondják (14 éves gyermekkoromban egyszer liqueurral leittatva, magamon is tapasztalam) ma éjjel már órákig feljárni valék kénytelen, most ha csak ültem is előjött az émelygés. A mellett ha fölébredek lábaimat és fejemet erős meleg izzadásban találom, De alig vagyok ébren egy-két minutumig egy különös hideg érzés futja végig azon tagokat. Mind ez csak éjjel, nappal néha mint mondám fejfájás, kábultság,