Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ferencz Gábor: Újabb dokumentumok Almási Balogh Pálnak, Kossuth Lajos és Széchenyi István orvosának működéséről
(hogy egy legkisebb mathem. analysisbe is bele veszek) elerőtlenedés, s még csak egy pohár tej is annyira fel fú, hogy hasam alkalmas volna azon szolgálatra, mellyre ama vak cseh-vezér, bőrét testálta. Ez az émelygés az ami ezen közlésre indított. Ettől szeretnék menekedni. A többit csak mint accessorriumot említem, talán ez segítség lehet /?/ amannak megítélésére. Még megjegyzem, hogy számban örökké egy különös érez íz lakik olyan forma mint a zsíros zöld rézrosda, Diaetámot ami illeti: reggelizni nyers tejet, vagy pirított vajas kenyeret szoktam. Délre kétételt főzetek, ritkán eszem meg, gyakran csak egyet. Este soha semmit. Általában az étel megtölt de nem táplál. Az álom (nállam az említett esti elkábuláson kívül nagy ritkaság) nem frissít, reggel fáradtabban kelek, mint este feküdtem. — Ha mindezek, ama régi rosszhoz, a jelen állapotomban gyógyíthatatlanhoz tartoznának, úgy hagyjuk, a pillanativákat nem szeretem. De ha attól a fatális émelygéstől megmenekedhetem, — s minthogy egy kis gyönyörűség igen rám férne. De Johnson szerint pedig az ember csak akkor boldog ha eszik; ha hogy egy kis étvágyra szert tehetnék, hogy bár csak egy hétben is mondhassam egy harapásról, „ez jól esett" ha ez történhetik, esedezem méltóztassék egy kis Ipecacuanhat, vagy Phosphort vagy mit, én nem tudom mit küldeni. Még felejtem tudatni, hogy vagy 4 hónap óta nem dohányzom. Rosszul esett, = rossz gyomor jele — s abba hagytam, s — ha már egyszer abba —, örökre, Nem kell végre mondanom, hogy örökös utálatos rossz zehernyében vagyok. Beckstein, Vendnieszer, lichenjének valóságos paradigmája. Küldeményét kérve és várva, hálás barátsággal vagyok aláz. szolgája Kossuth Lajos" Buda. Mart. 15. 1840. „Kedves barátom! Szíves meghagyása következtében egészségem állapotjáról körülményesen jelentendő, eleve megjegyzem; hogy gyomrom és beleim erejét minden esetre a múlthoz képest igen-igen javuknak érzem, olyannyira hogy a meglévő csekélyebb gyengélkedést említésre is alig tartanám méltónak, ha ilyesmit közvetlen jó egészség előzte volna meg, mert akkor bizonnyal csak tünékes mi volna, de romlottabb állapot maradványa lévén említem, nehogy tán a hanyagság visszataszítson ismét. Tehát „nyelvem igen enyves, fejér, étvágyam nem igen jó, eszem eszem de csak amúgy mint az íze vesztett torkos, ki asztalhoz ül remélve, megjövend evés közben étvágya. Ebéd után gyakran igen kellemetlenül vagyok, néha erőltetésbe kerül le nem fekünni /mit egyébaránt sohase teszek/ olly tunya, rest és tompa testem mint lelkem. Álmom meglehetős jobb mint régen volt. De napközben fejembe gyakran sok vér tódul s arcom felhevül. A belek engedelmesben végzik kötelességöket mint előbb. De mégis rendetlenül és változékonyan, most néhány nap óta inkább hasmenésre hajlandók, de csak egyszer, legfölebb hirtelen egymásután kétszer, napjában, illyenkor néha bélcsikarással előtte s közben; de
