Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az Apollónia-kultusz és hazai emlékei

Köztük számos művészi becsű alkotás van, de jó néhány csak a tárgyválasztása, és nem a kivitele miatt került az érdeklődés középpontjába. Poletti részletesen közli az Apollóniára vonatkozó egyháztörténeti adatokat, és az Apollóniához intézett számos latin, francia, német és olasz nyelvű imádságot. Az olaszországi múzeumokban és templomokban levő, Apollóniát ábrázoló műveket alkotóik szerint sorolja fel. A Bruck által ismerteiteken kívül szerepelnek Andrea della Robbia (1435—1528); Giovanni Bocatti (sz. kb. 1420); G. A. Bazzi (1477-1549) ; Neri di Bicci (1419 -1491) ; Timoto Viti (1470-1523) ; Defendenet Ferrari (1510—1535); Stefano de Giovanni (1392—1450); Simone Martini (1283-1344); Pietro Vanucci (1446-1523); Giulio Carpioni (1611-1674) és még jó néhány 14—17. századbeli olasz festő műve. Poletti a milánói Sforza és a bolognai Amori-gyűjtemény 23 Apollóniát ábrázoló nyomatát is ismerteti. /. Paiva Boléo portugál fogorvostörténésznek 1900-ban kiadott monográfiáját megelőzően már számos, Apollóniával foglalkozó tanulmánya jelent meg. 126 képzőművészeti alkotást és Apollóniának szentelt egyházi épületeket mutat be. Anyagát országok szerint csoportosítja. A spanyolországi képek közül kiemelkedik Guido Reni (1575 — 1642) három műve, amelyet a madridi Prado Múzeum őriz. Paiva Boléo angol, svéd, dán, olasz, francia, belga, német-osztrák gyűjtemények számos Apollónia képét ismerteti; a legtöbb mű alkotója ismeretlen. A vallásos tárgyú képzőművészetben a legtöbb szentet bizonyos határozott helyzetben és a vele együtt ábrázolt tárgyakkal, az ún. attribútummal mutatják be. így Apollóniát legtöbbször mint fiatal, álló női alakot, átszellemült arccal, ég felé tekintő szemekkel, gyakran szenvedést tükröző arckifejezéssel, csaknem minden esetben kezében attribútumával, a fogóval örökítik meg. A fogó legtöbbször kissé stilizált felső őrlőfogat tart. A fogó mérete igen különböző: rendszerint hosszú, nagy kovácsfogó, de néha nagyságban és formában az orvosi fogót megközelítő eszköz. Van olyan ábrázolás is, ahol a fogó a középkorban kedvelt, ún. pelikánfogóra, vagy a mai alsó őrlőfogfogóra emlékeztet, A fogó túlméretezettségének oka egyrészt annak kidomborítása, hogy nem szakszerű foghúzásra használatos, hanem kínzóeszköz; másrészt a tágas templomban a hívőknek távolról is látni kellett a védőszent attribútumát, a fogót és a kihúzott fogat; tehát nagyra festették. Igen sok az olyan téves ábrázolás is, ahol a foggyökér a fogóban lefelé néz. Néhol a kézben tartott fogó üres, de több eltávolított fog szerepel a képen tálcára vagy földre helyezve. Míg az Apollónia személyét ábrázoló képek meglehetősen sematikusak, addig a vértanúság — viszonylag ritkább — megörökítése változatosabb és realisztikusabb. A megkötözött, lefogott Apollónia fogait a pribék hatalmas fogóval távolítja el. Apollónia arca szenvedő, míg a kínzóé közömbös, inkább érdeklődő, mint gonosz. Érdekesek azok az ábrázolások is, amelyek a fogaknak feszítővas és kalapács segítségével történő eltávolítását mutatják be. Néhány ismert könyvillusztráció Apollóniát, a hóhért és segédjét jeleníti meg. Megjegyzendő ennek kapcsán, hogy a 18—19. század első felében a foghúzást bemutató kedvelt karikatúrákon gyakran látunk olyan nagyságú fogókat és fogakat, mint a középkori Szt. Apollónia-képeken. E rajzok készítőire nyilván hatottak az Apollóniaábrázolások.