Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

menyek." Egyébként másutt is megállapítja, hogy a nagy francia neurológus által hisztériásoknál megállapított „hyperexcitabilité neuromusculaire"(egyetemes izommerevedó'ség) jelentkezik egészen éber állapotban levő betegeken is, így a jelenségek nem a hipnózisnak, hanem magának a neurózisnak a tünetei. Van azután olyan pont, ahol a kor mechanikus szemlélete kerekedik felül és villan fel Hőgyes egyik megállapításában. Éppen amikor ezeknél a betegeknél a bilaterális egyensúly megbomlását tételezi fel, teszi fel a kérdést: „Miben rejlik e hyperlabilitás oka? Csak hozzávetéseket tehetünk . . . Valószínű, hogy a bántalom e stádiumán .. . csak molekuláris változások azok, melyek a tünemény alapokát alkotják ... Az idegfolyamatok benső lényegére vonatkozó jelen, még ki nem elégítő ismereteink alapján fel kell vennünk, hogy működő idegsejtek tömecsei (molekulái) elevenebben mozognak, mint a nyugvó idegsejteké, hogy az az inger, mely őket munkára gerjeszti, a közép nyugalmi tömecsegyensúlyt zavarja meg és teszi mozgásukat élénkebbé." Az a gondolat, hogy bonyolult alkotórészek egészének egyszerű fizikai, sőt mechanikai helyváltoztató mozgása bonyolult életjelenségeket magyaráz, teljesen jellemző a múlt századbeli materialista természettudományra. A kor szelleme érvényesül Hőgyes ezen elképzelésében is, de ez azért is érthető, mert az ismeretek még elég hiányosak voltak. A molekulákban, különösen a makromolekulákban történő változásokról aligha tudnak valamit; Altmann 1899-ben fedezi fel és elemzi a nukleinsavakat, de feltűnést sem keltett. Legevidensebbnek ez időben tehát az egész molekula fizikai rezgésének intenzitásváltozása látszott. Ezek a korból eredő tévedések azonban eltörpülnek amellett a perspektíva mellett, amelyet Hőgyes kora kutatói elé tudott vetíteni. A veszettség védőoltásával kapcsolatosan pl. nemcsak azonnal használatba vette a felfedezést, nemcsak jelentősen tökéletesítette azzal, hogy a gyöngítést hígításos módszerrel végezte, s ezzel sokszorta pontosabbá tette az adagolást, de messze előre látta távolabbi jelentőségét. így ír erről: „Pasteur vizsgálatai a legnagyobb mértékben felkelthetik figyelmünket. Tudományos tekintetben annyiban, mert az általa alkalmazott vizsgálati módszerek a fertőző betegségekről és azok gyógyításáról ismeretszerzésünket az empíria teréről a szabatosabb experimentális kutatás mezeire vezetik át, melyeknek kétségen kívül meg lesz a kihatásuk a veszettségnél fontosabb fertőző betegségek felőli ismereteink bővítésére is. Gyakorlati tekintetben... meg lehet találni a gyógyítás módját még oly betegségeknél is, melyeket azelőtt teljesen gyógyíthatatlannak tartott a tapasztalat és a tudomány." Előre látja a bakteriológia ragyogó jövőjét: „Ha a legrettenetesebb betegség gyógyításának felfedezésekor az egész világ méltó bámulata és tisztelete fordult Paris felé, nem kevésbé méltó az a bámulat és tisztelet, mely most Berlin felé irányul, honnan egy nem rettenetes, de emberpusztító hatásában amazt mérhetetlenül felülmúló baj, a tuberculosis gyógyításának első eredményei hozzák izgatott várakozásba úgy az orvosi világot, mint az összes művelt társadalmat." Itt következik Hőgyes tudományos hitvallása : „Már az eddigi positivnak vehető eredmények is teljesen alapossá teszik a reményt azon hiedelemre, hogy a kísérleti módszer, mely a physicai és chemiai folyamatok tanulmányozása közben úgyszólva napról napra újabb ismereteket tár fel a kutató ember szelleme előtt