Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

és napról napra újabb természeti erőket hódít meg az emberi jólét és kényelem számára, a bonyolódottabb élet- és kórtani folyamatok tanulmányozása közben ugyanolyan áldásthozó eredményeket szolgáltat az emberi szenvedések és bajok legyőzésére.*' És miben látja Hőgyes a tudományos siker titkát? Abban, amiben CL Bemard : a gondolkodási módszerben. Mint Hőgyes mondja: „Rövid pár évi szabatos és kitartó kísérletezés gyorsabb és hathatósabb eszközökkel látja el a gyógyító tudományt, mint évtizedeknek vagy évszázadoknak pusztán a véletlenre hagyott halomra gyűjtött empíriája." Láttuk, hogyan hatott a kor élettana Hőgyes gondolkodására. Ha most azt kérdezzük: mennyiben hatott Hőgyes Endre géniusza saját korára és a jövőre, elmondhatjuk Sós Józsefiéi és Alföldy Zoltánnal : Korányi Sándor nagyszerű vesekutatásait Hőgyes első kísérletei sugalmazták, és így közvetlen ez volt világviszonylatban egyik jelentős kezdeményezése. A másik a veszettség oltásának hígításos előállítása volt. Harmadik nemzetközi jelentőségű iniciatívája Nobeldíjat érdemelt volna — ez labyrinthus-kutatása. Míg Bárány egy gyakorlati eredményességű, klinikailag hasznosítható, kitűnő, találmányszerű technikát alkotott meg, Hőgyes alapvető felfedezést tett, s kísérleti munkájával a Claude Bernard-i módszerre adott gyönyörű példát. A magyar orvostudomány e nagy mesterének bevezetőnkben említett mondatai újra fülünkbe csengenek: „A szellemi munka, mit agyveleje kifejtett, megmarad . .. belevegyül nemzeti kultúránk szellemi munkájának közös nagy áradatába." Mi soha sem fogjuk elfelejteni: hol volt, ki volt a mozdító erő, amely annak egyes részleteit útnak indította. IRODALOM Hőgyes Endre : Az associait szemmozgások idegmechanizmusáról. Bp., 1881. Hőgyes Endre : Emlékbeszéd Balogh Kálmán rendes tagról. Budapest, 1899. Hőgyes Endre : [Szemelvényes művek] — labyrinthus — tárgyú dolgozatai. Bp. 1937. Hőgyes Endre : Fodor József. Ld. Orvosi tudomány magyar mesterei. Oken: Lehrbuch der Naturphilosophie (Jena, 1809). Török József : Székfoglaló beszéd (Debrecen, 1848). Claude Bernard : De la physiologie generale (Paris, 1872). H. Driesch : Philosophie des Organischen (Leipzig, 1909). H. Driesch: Die Biologie als selbständlige Grundwissenschaft (Leipzig, 1911). Szumowski : Az orvostudomány története (Bp., 1939). Alföldy Zoltán—Sós József : Hőgyes Endre élete és munkássága. Bp., 1962. RESUME La pensée physiologique du 19e siècle est caractérisée d'un mélange de „Naturphilosophie" idéalistique, de matérialisme mécanistique et de pensée médicale instinctivement dinamique, réaliste et dialectique. Le grand physiologue hongrois du siècle dernier, Endre Hőgyes, est le fondateur et précourseur des idées honorées plus tard d'un Prix Nobel en personne de Bárány, le continuateur des recherches des connexions nerveuses oculo-labyrinthiques. L'étude prouve la grandeur de Hőgyes et les diverses influences de l'époque sur ses idées physiologiques.