Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

azt hiszik, hogy az élőlények jelenségeit nemcsak ugyanazon törvényekre, de ugyanazon folyamatokra és formákra kell visszavezetniük, mint amelyek az élettelen testeket jellemzik." „Ha életerőnek az élő testek szerveződési és táplálkozási képességét nevezzük, akkor e kifejezésen csak azt kell érteni, hogy azokban olyan szerveződési jelenségek vannak, amelyek az élettelen testekben nem találhatók; de nem kell azt hinnünk, mint a vitalistáknak, hogy csodálatos és rendkívüli tulajdonságú erőről van szó, ami meggátol abban, hogy valaha is megragadhassuk az életjelenségek természetét. . ." CL Bernard végül ezt mondja: „Azt akarom mondani végül is, hogy mint az élettelen testek tudományaiban, a fiziológiában sem szabad szavakkal beérni, és a dolgok magyarázatát képzeletbeli tulajdonságok feltételezett jellemzőiben vagy valami okkult erőben keresni..." Optimizmusa megfelel a tudományos szemléletnek: „Amikor a fiziológus ismerni fogja a fiziko-kémiai feltételeket, amelyeknek befolyása alatt a szerves anyag keletkezésének élettörvénye betöltetik, megoldotta majd a fiziológia speciális problémáját, mert előre láthatja, megmagyarázhatja és befolyásolhatja az életjelenségeket." Amint Du Bois-Reymond írja, ahol a körülmények lehetővé tették, az élettan alkalmazott kémia, mechanika, fizika és matematika lett; ma senki sem beszél többé fizikai iskoláról, mert úgyszólván mindenki oda tartozik. A fiziológia történetében Haliért szokták megjelölni mint olyant, aki a tudományt önállóvá tette, és az „Elementa physiologiae" után valóban gyakrabban jelentek meg fiziológiai elnevezéssel a könyvek, míg a régebbiek feledésbe merültek; de csak napjainkban vált az élettan önállóvá abban az értelemben, hogy mint nélkülözhetetlen önálló élettani tanszék jelent meg minden orvosi karon. Purkynje azonban már az 1830-as évek végére harcolta ki Breslauba az önálló élettani intézetet, és — mondja Du Bois-Reymond — „Czermák Pesten, ahol most Jendrassik úr tágas intézete van, kis laboratóriumot rendezett be." Ha a kor hat a kutatóra, sokszorosan hat a mester. Hőgyes Endre mestere Balogh Kálmán volt, a magyar orvosok és biológusok természettudományos szemléletének megalapozója. Fiatal korában, amikor győri tanárai a papi rendbe akarták felvenni, ami akkoriban kitüntetésszámba ment, ezt mondta apjának: „E hivatás szerepe az emberiség fejlődéstörténelmében az elmúlt időké, én olyan pályára adom magamat, melynek hivatásköre a jelenben mozog, melyen előrehaladni és fejleszteni lehet valamit." Későbben azután egész életében és munkásságában a természettudományos szemlélet uralkodott. Gyógyszertanában a mai gondolkodásnak is megfelelően az életet alapvetően anyagcserének tekinti. „A szervi élet lényege az anyagforgalom, mire mindannak, mivel csereviszonyba léphetünk és lépünk befolyása van." Az idegrendszer működésére vonatkozó megállapításai a múlt század közepének haladó, bár erősen mechanista szemléletét tükrözik: „A központi idegrendszerben végbemenő folyamatok menetére nézve annyit mondhatunk, hogy miután azok csak anyagforgalom következtében jöhetnek létre, s mozgatóerőben, izomműködésben nyilvánulnak meg, az egész nem egyéb, mint a feszerőnek mozgatóerővé való átváltozása." Balogh egyébként szembehelyezkedett az „extra magyar medicinával". Hőgyes ennek a mesternek a tanítványa.