Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

nak tudománya. Minden a tűzből ered, ami létezik, minden csak lehűlt tűz. Semmi más nem változik a világban, csak a tűz." Másutt ilyeneket ír: „Az absolutum hármassága a világegyetemben teljesen bizonyított. Isten első létezési formája a monasz, az éter súlya, a sötétség, a káosz. Isten második létezési formája a diasz, a feszített éter, a fény. Isten harmadik létezési formája a triász, az alaktalanság, a meleg. Isten létében—súly, a cselekvő isten a fény, a kettő együtt a meleg." Du Bois-Reymond 1878-ban Berlinben megjelent munkájában a következőket mondja a természetfilozófiai előadásokról: „Henrik Steffens antropológiai előadásairól az 1837—38. tanévben a következőket írtam fel: Az emberi test minden szerve egy meghatározott állatnak felel meg, azaz állat. Pl. a mindig mozgó nedves nyelv tintahal, sepia, mert a nyelvcsont a csontváz egyetlen más csontjával sem függ össze. A sepiának is csak egyetlen egy csontja van, az ismert os sepiae, ez a csont sem függ össze egyetlen más csonttal sem, ennélfogva a nyelv: sepia." Du Bois-Reymond szerint a 40-es évek elején még nem is volt élettani tanszék minden orvosi karon, leginkább ugyanaz a tanár adta elő télen az anatómiát, nyáron az élettant, vagy pedig más tárgyakkal együtt tanították. Egyetlen kivételtől eltekintve nem volt fiziológiai intézet a szó mai értelmében. Az élettan még részben elméleti, analógiákkal és megsejtésekkel telített tudomány volt. Az orvosi kémia általában azon reakciók megállapítására korlátozódott, amelyekkel az állati test alkatrészeit, a fehérjét, nyákot stb. megkülönböztették. Éppoly kevéssé volt fizikai, mint kémiai élettan. És elmondja azt is, hogy ha ebben az időben egy fiatalember élettani kísérleteket akart végezni, általában csak a szobájában tehette, ahol a békák és nyulak miatt („kutyákhoz még nem mertünk nyúlni", írja) a háziakkal sodródott kellemetlenségekbe. Franciaországban és Angliában sokáig, még kiemelkedő személyiségek között is sekélyes vitaiizmus uralkodott. Az élettani kísérletezés nélkülözhetetlen módszeréről, az állatkísérletekről, ahogyan akkoriban nevezték, a vivisectióról, Du Bois-Reymond a következőket írja: „A rókavadászat, a kakasviadal, a galamblövészet klasszikus honában, ahol a filantrópikus tevékenységre a talaj még sokáig nem lehetett alkalmas, a társadalom felső rétegei hirtelen érzékeny állatszeretettől elragadva keresztülvitték a parlamentben és a kormányban a vivisectio megtiltását, illetve ennek megfelelő megnehezítését. A jó modorhoz tartozott ott, hogy minden fiziológust, aki élő állatot tudományos célból megsebzett, a történelem legrettenetesebb, legsötétebb borzalmaival, Néróval, Torquemadával egy sorba állították." A nagy német belgyógyász, Kussmaul édesapjának diákkori feljegyzései szerint a következő spekulatív orvostudományi elméletet alkalmazták a gyógyításban. „A máj és lép két szembenálló pólus, vas és higany hasonlóképpen, a vas a legmerevebb és legellenállóbb fém, a higany a leglágyabb és legáthatolhatóbb. Ebből elméletet állíthatunk fel a vas szerepére a lépbetegségekben. Amilyen hasznos a higany a májbetegségekben, éppolyan hasznos a vas a lépbetegségek esetén." Részben ennek az avult gondolkodásnak, részben az eltorzított 48-as eszméknek jegyében alakult ki nálunk az ún. magyar orvostudomány, amely megtagadva a tudomány egészséges nemzetköziségét, az idegen országokban történt nagy tudományos felfedezéseket, megállapításokat, valamiféle soviniszta és erőszakolt sajá-