Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Hőgyes és a századvég élettani szemlélete

TANULMÁNYOK HŐGYES ÉS A SZÁZADVÉG ÉLETTANI SZEMLÉLETE írta : RÉ T I ENDRE (Budapest) TCgyik legkiválóbb orvostudósunk, Hőgyes Endre gondolkodására is jellemzők azok a szavak, amelyekkel mesteréről, Balogh Kálmánról emlékezett meg: „A szellemi munka, mit agyveleje kifejtett, megmarad részben írott műveiben, részben bennünk, tanítványaiban, akik azt tőle átvettük, akik azt másoknak részint eredeti alakjában, részint átdolgozva, csiszolva, továbbfejlesztve megint tovább adják. E szellemi munka ma még részben az ő nevéhez van kötve, azután majd egy része a miénkhez fog fűződni, majdan ismét utódaink veszik át, végre lassanként belevegyül nemzeti kultúránk szellemi munkájának közös nagy áradatába, melynek tovahömpölygő és folyton erősödő hullámvetéseiből senki sem olvassa ki többé, hol volt, ki volt, mi volt a mozdító erő, mely azoknak egyes részleteit legelső útnak indította." Hőgyes gondolatai nemcsak a mi nemzetünké, hanem az egész világéi lettek. Felfedezései, egyénisége annyira rányomták bélyegüket az orvostudományra, hogy feltétlenül meg kell vizsgálnunk a kapcsolatokat, amelyek az ő gondolkodását és korának orvosi szemléletét összefűzték. Az orvosi gondolkodás az emberi gondolkodás egy része, és így érthető, hogy történelmének vargabetűit éppen úgy az élet, a történelem sorsfordulatai határozzák meg döntő módon (bár nem kizárólagosan), mint az általános emberi gondolkodásnak kanyargós útját. Az orvostudomány egyre gyorsabb fejlődését a múlt század elejétől végéig ugyancsak a népek történelmének változásai befolyásolták. Szinte hihetetlen különbség van a századelejei orvostudomány és a századvégi orvosi szemlélet között. Akkor Európa még nem szabadult ki teljesen a középkori hűbériség bilincseiből, és forradalmak sora tette lehetővé, hogy az idealista gondolkodás által akadályozott orvostudomány kijuthasson a polgári világ szabadabb levegőjébe, amelyben a természettudományok fejlődése végül is lehetővé vált. Hosszú és nehéz út volt ez, bár történelmileg csak néhány évtized. A század első felére rányomta bélyegét a szentszövetség, Metternich reakciós Ausztriája. 1848 hatalmas ütést mért erre a régi, visszahúzó rendszerre, de még hosszú-hosszú éveknek kellett elmúlniuk, amíg Európa a régi szemlélet túlsúlyától meg tudott szabadulni. A század első harmadában még dominált a természetfilozófia, Schellingnek, Okennek, Henrik Steffensnek az alkotása. Oken Lehrbuch der Naturphilosophie című munkája (Jena, 1809) kitűnő példája a középkori és az újkori miszticizmus tudományellenes házasságának. Lássuk például a bevezetés első mondatait: „A természetfilozófia Isten a világban való örökös változásáig