Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Adatok Táncsics Mihály szemműtétjéhez (Antall József)

ADATTÁR £08 ADATOK TÁNCSICS MIHÁLY SZEMMŰTÉTJÉHEZ Közli: ANTALL JÓZSEF (Budapest) A társadalmi haladás gond olatának egyik legradikálisabb alakja a nagy átalakulás korában Táncsics Mihály (1799—1884) volt. Izzó demokratizmusa — valódi „honszerelemmel" párosulva — mohón kereste az igazság érvényesítését a társadalom életében. így került kapcsolatba Bölöni Farkas Sándor révén az utópista szocialista eszmékkel (Owen, Rapp), az első amerikai szociális kísérletekkel [1]. Irodalmi tevékenységét korlátozta a cenzúra, majd amikor ez sem verte bilincsbe a gondolatait, valódi bilincseket rakott a kezére Bécs. Kevés ember töltött annyi időt bujdosásban és börtönben a múlt század Magyarországán, mint Táncsics. írásai (Népkönyv, Nép szava — Isten szava) a reformkor és a közeledő forradalom mesgyéjén jelentős sikert értek el. Ezzel azonban velejárt a börtön (1847), ahonnan csak a győztes márciusi forradalom szabadította ki. A szabadságharc országgyűlésének közismerten legbaloldalibb, képviselője, a „Munkások Újsága" szerkesztője volt. Világos után bujdosott, és csak 1857-ben kapott amnesztiát. Újult erővel fogott ekkor a munkához. írt, tervezgetett — és politizált. A Bachkorszak bukását követő politikai válság idején elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, ennek következtében — 18(30 márciusában — másodszor is letartóztatták. Hétévi börtön után csak 1867-ben, a kiegyezéskor kapott amnesztiával szabadult ki. A börtönben elvesztette szemevilágát, ezért a magyar nyelv eredetéről írott müvét már vakon írta, illetve diktálta. De Orosháza népe képviselőjévé választotta, s „Arany Trombita" címen újra lapot adott ki. A kiegyezés után kapcsolatba került az első munkásszervezetekkel, azonban a különállását élete végéig megőrizte. Súlyos anyagi gondok közepette írásból, könyvei eladásából, segélyekből tartotta fenn magát és családját. * Táncsics Mihály egész életéről számot adott „Életpályám" című könyvében [2]. Az 1860-ban történt elfogatása után kimért 15 éves börtönbüntetését néhány hónap múlva 10 évre mérsékelte Vay Miklós kancellár, SŐt elég széles mozgalom bontakozott ki szabadon bocsátása érdekében, „minthogy a fogságban úgy is megvakultam". A börtönben Lippay Gáspár (1809—1895), a szemészet professzora vizsgálta meg, és biztatta a szabadulással [3],