Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Adatok Táncsics Mihály szemműtétjéhez (Antall József)

Lippayt a szabadságharc alatt — aulikus érzelmei miatt — eltávolították az egyetemről. De előadást vállalt a hadorvosi tanfolyamon (1849), amit megbocsátottak Bécsben. Gyorsan emelkedett pályája a Bach-korszakban, noha tudományos érdemeket alig szerzett. Gyávaságára jellemző, hogy amikor Táncsics kiszabadításának elősegítésére az országgyűlés elnöke, Ghyczy Kálmán orvosi bizonyítványt kért a fogoly megvakulásáról, ezt megtagadta. „Lippay nem állított ki erről írott bizonyítványt" [4]. Táncsics azonban kiszabadult! „Van-e nekem mint vak embernek is még kötelességem?" — tette fel a kérdést az Életpályám c. könyvében. írásai, az „Arany Trombita" sikere, a megélénkülő politikai élet igenlő választ adatott vele. De vaknak kell-e maradnia? Miért ne kísérelhetnének meg egy szemműtétet!? — s elszánja magát: „A lap kívánatos folyamatban levén, február vége felé elhatároztam magamban, hogy szemeimet operáltatom. Nem kerestem híres szemorvost, hanem egy fiatal emberre bíztam magam, ki nemcsak hogy még senkit előbb nem operált, de be sem végezvén iskoláit, az oklevél sem volt még kezében; ez egy ó-budai fiatal ember, Egei József volt, most Nyitramegyében megyei orvos. Közelgetvén a március elejére kitűzött választás napja, mikor majd le kellendett mennem Orosházára, e nagy munkán előbb át akartam esni. Midőn az én fiatal barátom egyik szememen a műtéteit végbevitte, azt tanácsolta, hogy a másikon való műtéteit későbbre hagyjuk, de én ülve maradtam, kérvén őt, hogy most egymásután, egy ülőhelyemben végezze munkáját, hetven éves valék, erős elszántság kellett hozzá. Hála Istennek sikerült; 9 évig tartott vakságom után szemem világa annyira megjött, hogy vezetőre nem vala többé szükségem" [5]. Egeiről nem sokat tudunk. Szinnyei mint homeopata orvost említi, akinek Szatmáron jelent meg írása: „A beteg szenvedőnek ajánlja" címen. Valószínűnek tűnik, hogy nem sorolható egyértelműen a homeopata irányzathoz, inkább csak átvett Hahnemann iskolájától bizonyos gyógyítási-megelőzési elveket (diéta stb. terén) [6]. Nem tartozott a múlt század nagy orvosegyéniségei közé, nem maradtak utána nagy alkotások. Nevét is alig őrizte meg az orvostörténelem, azonban Táncsics személye méltóvá teszi arra, hogy kiemeljük a feledés homályából. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum részére — Pastinszky Miklóstól — átengedett iratok [7] alapján néhány adattal gazdagabbak lettünk. Szikszón született 1830 körül, A szabadságharcban honvédőrmester volt, amit 1807. június 22-én igazolt a Buda-Pesti Honvéd Segélyező Egylet. Elég későn fejezte be középiskolai tanulmányait, amit egyébként Debrecenben folytatott. A kor tanügyi követelményeinek megfelelően — a középiskola hat osztálya után — jelentkezett a pesti egyetem sebészeti tanfolyamára, ahol 1859. április 5-én sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett. Az orvos- és sebészdoktori diploma megszerzéséhez azonban szükség volt a nyolc osztályra épülő érettségi vizsga letételére is. Az érettségi bizonyítványt ezért később, 1864. július 29-én, 33 éves korában [?] szerezte meg Egei, amikor a pesti református középtanodában Gönczy Pál, Molnár Aladár, Ballagi Mór stb. — a kor ismert kiválóságai — „éretté" nyilvánították.