Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - D. Tutzke: Semmelweis tanának hatása a közegészségügyre

polgári hivatalnokokéba. A nőgyógyászat ismert tanára, Hegar Alfréd ebben nagy hátrányt látott: felfogása szerint ui. a leikészek, főleg vidéken, személyesen ismerték a betegeket és az elhunytakat, ezért tudták azt is, mi a halálozás oka, és értettek hozzá, hogy gondosan és pontosan vezessék a statisztikát [3], Azt, hogy a hivatalos statisztika újjászervezése nem vezetett pontosabb adatokra a gyermekágyi láz halálozási eseteinek a számára nézve, bebizonyították azok az 187677-ben folytatott vizsgálatok, amelyeket Berlinben végzett a Berlini Szülészeti és Nőgyógyászati Társulat gyermekágyi lázzal foglalkozó bizottsága [S]. Hasonló eredményekre jutott később Ehlers is [3]. Ezeknek a megállapításoknak részük lehetett abban, hogy egyes német államok, így pl. Szászország 1882-ban [15] és Poroszország 1883-ban [8] kötelességévé tették a szülésznőknek, hogy minden egyes gyermekágyas nő elhalálozását jelentsék az illetékes körorvosuknak. A körorvosok ezeknek a jelentéseknek a tartalmát a születési táblázatok és a halotti anyakönyvi kivonatok figyelembevételével évenként külön űrlapokon táblázatszerűén összeállították. Itt tehát nem egészség-rendészeti, hanem kizárólag statisztikai intézkedésről volt szó annak a célnak az elérésére, hogy pontosabb és megbízhatóbb ismereteink legyenek a gyermekágyi időszak halálozási eseteiről. A gyermekágyi statisztika ennek ellenére továbbra is megtartotta ki nem elégítő biztonsági fokát [8], amit Möllers Bernát 1923ban újból hangsúlyozott [11]. Mintegy a századforduló táján különböző német államok áttértek arra a módszerre, hogy külön vezessék valamennyi olyan halálesetet, ami a szülés után bizonyos időn belül történik. így Württemberg halálozási statisztikát készített a gyermekágy első nyolc napjáról, persze a halálozás okára való tekintet nélkül. Szászország viszont olyan halálozási statisztikát épített ki, amely a szülés utáni első hat hétre vonatkozott és megadta a mindenkori halálokot. Baden pedig sebészeti szülések esetén külön kimutatta a gyermekágy első kilenc napja folyamán előforduló haláleseteket [17]. A továbbiakban a halálos kimenetelű abortusok számának emelkedése következtében kénytelenek voltak utóbbiakat a gyermekágyi halálesetek teljes számából kiemelni. Végül a modern társadalmi higiéné fejlődésével szokásba jött a gyermekágyi láz-halandóság és a szociális helyzet közti összefüggések különleges elemzése [12].