Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

ápolt. Eszerint minden betegségfajtának meg volt a maga betegségi természete. Azoknak a betegségeknek, amelyek átvivődtek vagy átvihetők voltak, másokra átvihető természetük, kontágiumuk volt. A kontágium jelenléte tette a betegséget kontagiózussá. Ez a betegségi természet valami titokzatos dolog volt, amiben megtalálható volt a betegség valamennyi tulajdonsága, s amely bizonyos fokig a beteg testében élősködött. Kontagiózus betegségeknél úgy gondolták, hogy a betegségi természet folyékony, a testen kívül is tud szaporodni, ami egyik pusztító fő jellemvonása, mint kontágiumnak megvan az a képessége, hogy egészségesekkel is közlődjék és megismételje a betegséget annak minden tulajdonságával együtt. Ez a maga romantikájával ma már nehezen érthető kórtan pusztító gyakorlati és fogalmi eredményekre vezetett. Évekkel Semmelweis után is hittek még némelyek benne. Semmelweis nagy tette az volt, hogy ad absurdum vitte az átvihető titokzatos betegségi természetről, a gyermekágyi láz kontágiumáról szóló tant, kereste a gyermekágyi láz anyagi okait és azt meg is találta. Ő volt az első, aki az egyik nagy, gyakran halálos kimenetelű betegség esetében azt az alapelvet követte, hogy nem a betegség maga, hanem a betegség oka vihető át. A fertőzéstan szempontjából Semmelweis felfedezésének a jelentősége abban van, és ennek a felismerésnek gyakorlatilag oly hatalmas következményében, hogy az anyagi kórokot távol lehet tartani. Nem Semmelweis volt az egyetlen, aki kimondta az elvet, hogy „nem a betegség, hanem a betegség oka az, amelyik elterjed". Jakob Henle, aki később zürichi és göttingeni működése révén oly híressé vált, mint berlini prorektor és magántanár is kinyomatta ezt a mondatot „Von Miasmen und Kontagien und von den miasmatischkontagiösen Krankheiten" című, a Pathologische Untersuchungen 1840-i évfolyamában megjelent értekezésében, 1853-ban Henle az ő racionális patológiájában különféle élősdiek által okozott betegségekről szól, amelyek konkrétan a szemünk elé tárják, hogy átvihető állati és növényi élősködők szóba jöhetnek mint kórokozók az embernél és az állatnál. Említette a Botrytis Bassiana nevű gombát, amely a selyemhernyó mészkórját okozza. Gruby Favus-gombáját, a trichinát, rühatkát és Gruby trypanosomáját békáknál. Igaz, Henle bizonyosan megemlítette volna tételének megerősíté