Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

ellenőrizhető fertőtlenítő eljárás útján elérje az aszepszisnek azt az állapotát, amit Semmelweis óhajtott. Semmelweis nem tartozott ebbe az új korszakba. De döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy bekövetkezzék. Pascal mondása, hogy minden zseni csak egy módon zseni, Semmelweisre vonatkozóan is megállja a helyét. Ó a baktérium felfedezése előtti fertőzéstan lángesze volt, amennyiben annak legéleselméjűbb és határozott bírálójává lett. Semmelweis nem a zöld asztal mellől cáfolta a fertőző betegségek felfedezéséről és különösen azok terjedéséről szóló akkor érvényes tanokat. A bécsi I. sz. Szülészeti Klinikán konkrét, s neki, mint a rábízott asszonyok életét gondozó orvosnak a körmére égő kérdésfelvetéssel találta magát szemben, azzal ti. : mi az oka annak, hogy az ő intézetében a gyermekágyi lázban megbetegedők és elhalok száma annyival nagyobb, mint a II. sz. Szülészeti Klinikán? Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy Semmelweis volt korának egyetlen lelkiismeretes szülésze. De az érvényben levő nézetek alkalmasak voltak arra, hogy elaltassák az érzékenyebb lelkiismereteket is. Hiszen az epidémikusok nézeteinek, a légköri—földi okokra, a leküzdhetetlen, alattomosan mindenüvé beférkőző, mindenütt jelenlevő miazmákra, a járványoknak az uralhatatlan természeti katasztrófákhoz hasonló lefolyásáravonatkozó ködös elképzeléseinek és sok más egyébnek a tehetetlenség beismeréséhez, a rezignációhoz kellett vezetnie. Erre Semmelweis nem volt hajlandó, ellenkezőleg eleve elutasította, hogy a gyermekágyi láz ügyében nihilista legyen. Módszere, hogy rendületlenül kutassa, mi az I. sz. Szülészeti Klinika nagyobb halálozási arányszámának az oka, elvezette őt annak felismerésére, hogy az epidémikusok nézetei egytől-egyig tévesek, mert járványtani tényezőik nem magyarázzák meg a két intézet közti halálozási különbséget. Ehhez a kritikai felismeréshez csakhamar egy másik, pozitív társult. Mindenki, aki akkoriban a fertőző betegségekkel foglalkozott, gyakorlatilag kontagionista volt. Ezt a kifejezést itt szigorúan történelmi értelemben kell vennünk, ami pontosan körülhatárolt volt. Ma a kontagiózus, infekciózus, ragályos kifejezéseket ugyanabban az egy értelemben használjuk. Úgy a múlt század jó közepéig azonban a kontágium és kontagiózus szavaknak egészen sajátos jelentésük volt, amit legutoljára a romantikus orvostudomány vett át, épített ki és