Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erich Podach: Semmelweis tudománytörténeti helye

minden felvethető kritérium szerint az orvostudomány legnagyobbjai közé tartozik és a fertőzésről kialakult elméletek történetében korszakalkotó jelentősége van. A baktérium felfedezése előtti fertőzéstan lehetőségeinek tetőpontjára hágott, amikor Semmelweis felfedezte a gyermekágyi láz természetét és az ellene való védekezést. Mert a fertőzéstan nem kezdődik csupán az orvosi parazitológiával és a kórokozó mikroorganizmusok felfedezésével. Létezett az már emberemlékezet óta, és a zseniális olasz Fracastorius Jeromos már 1546-ban, tehát több mint 420 évvel ezelőtt megkísérelte, hogy rendszeres formába öntse a betegségek átvitelének módozataira vonatkozó ismereteit. Ami Semmelweis után következett, az Louis Pasteur és Robert Koch kora volt, amikor alig hihető gyorsasággal következtek egymás után a kórokozó parányi élőlények felfedezései, és az egyes fertőző betegségek természetének és keletkezésének a tisztázása. Semmelweisnek nem jutott osztályrészéül, hogy ebbe az új világba bepillanthasson, sőt be sem látta, miért gondolták némelyek, hogy létezik ilyesmi. Amikor barátja, a tanítása mellett bátran és hatásosan fellépő Markusovszky Lajos az általa szerkesztett Orvosi Hetilapban kimondta, hogy azoknak a pusztító anyagoknak a természetét, amelyeket Semmelweis betegektől vagy hulláktól származó „rothadó állati szerves anyagoknak" nevez, egyszer majd pontosan meghatározzák, Semmelweis ezt nagyon rossz néven vette tőle. A gyermekágyi láz problémáját megoldottnak tekintette és a többet tudni akaró kíváncsiságot nem tartotta helyénvalónak. Ezzel annyiban volt igaza, hogy — amint azt kiváló életrajzírója, Sir William Sinclair, a manchesteri szülészeti tanár 1909-ben megírta: — „Sok dolog, amit Skoda a negyvenes évek vége felé mondott, benne lehetne a modern tankönyvekben. Amit hiányolunk, az egyedül a bakteriológia. Az még akkor ismeretlen volt, ami pedig a bakteriológiai részletkérdések gyakorlati értékét illeti ... erre nézve eltérők lehetnek a vélemények" Természetesen nagy haladás volt, hogy Koch 1878-ban tisztázta a sebmegbetegedések baktériumos eredetét, s ezzel válaszolt arra a kérdésre, mi volt Semmelweis rothadó állati szerves anyagaiban a kórokozótényező, így lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy tudományosan