Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erna Lesky: Semmelweis Ignác Fülöp és a bécsi orvosi iskola

amely a cadaver-kérdés pozitív megoldására és ezzel Semmelweis habilitációja felé irányul. A valóság az, hogy azok, akik eddig a levéltári forrásanyagot nem ismerve a korlátozott venia megadásában Semmelweis számára újabb, őt erősen megalázó rosszakaratot láttak, nagyon tévedtek. Ennek a veniának a megadása nem jelent megalázást, hanem — ha mégoly szerény és korlátozott volt is — az első kézzelfogható eredményt jelenti abban a nagy küzdelemben, amit a Rokitansky—

Skodaféle iskola csaknem kétéves, kitartó harccal vívott ki Semmelweis számára. Az első sikert a minisztériummal szemben! Aratott már ilyent ez az iskola 1850. május 15-én saját és Semmelweis legnagyobb ellenségével, magával Semmelweisszel szemben. Ilyen soká tartott, míg Semmelweis kész volt engedni barátai jókívánságának, az Orvosi Társulat 1849. február 23-i felszólításának és első ízben volt hajlandó saját maga beszélni a felfedezéséről. A bécsi iskolának az írástól és szónoklástól fázó Semmelweisszel folytatott küzdelmében aratott ezen első nagy siker úgy vonult be az Orvosi Társulat krónikájába, mint az „orvosi kutatás igazi diadala". Most csatlakozott ehhez 1830. októberében, mint további siker, Semmelweis magántanári képesítésének keresztülvitele a minisztériumban. Máris megmutatkozik annak a lehetősége, hogy a korlátozott veniát kiszélesítsék. Nem kétséges: Rokitansky és Skoda minden nehézség ellenére végül is elérte, hogy tanítványuk pályafutása örömteli fordulatot vesz. Ekkor, október közepén történik meg a megfoghatatlan : Semmelweis menekülése Bécsből. Maga Semmelweis és valamennyi, őt magát követő életrajzírója azzal igyekezett ezt indokolni, hogy csalódott volt a korlátozott venia miatt. Ezek az életrajzírók természetesen nem ismerték Semmelweis második habilitációs kérelmének a tartalmát. Mi azonban ismerjük és tudjuk, hogy Semmelweis 1850. október 1-én pontosan azt a veniát kapta meg, amit május 9-én kérelmezett, így tehát az 1850. október 1-én kelt kinevezési határozat semmi olyan új ténykörülményt sem tartalmaz, amit Semmelweis nem ismert volna már az 1850. május 9-én kelt kérvény beadása alkalmával, kivéve, a miniszter már ismertetett függelékét, amelyet inkább Semmelweisre nézve kedvező értelemben kell magyaráznunk. Ha az ember egybevezeti mindezeket az újonnan talált dokumentumokból elénk táruló tényeket Semmelweisnek azzal a kísér