Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

IV. Bélának Anna lányában sem, aki a macsói bán felesége volt és 1270-ben az atyjától elsikkasztott ékszerekkel Ottó cseh királyhoz szökött. Ez aztán megint arra adott okot, hogy István Stájerországot, Ottokár pedig a magyar felvidéket feldúlja. Ilyen állapotok közepette, még azon év júniusában IV. Béla szerencsétlen életének 64. évében meghalt. Mivel Fülöp, az érsek éppen távolt volt, a király tetemét az esztergomi minoritáknak sikerült megszerezniük és azt a maguk templomában temették el. A később visszatérő esztergomi érsek viszont a maga székesegyházába rendelte volna átvitetni. Erre azonban végül is csak hosszas huza-vona után kerülhetett sor, mert a minoriták a maguk igazával és az érsekénél kevesebb ajándékkal a pápáig mentek — természetesen eredménytelenül. A magára maradt másik szerencsétlent, Margitot az idegtépő események, az elvakított önsanyargató életmód teljesen elemésztették. A szolgálósorban tengődő 29 éves apáca 1271. február 15-én, egy szombat reggelen, elhunyt. A domokosiak, akik az érseket és püspököket sorra kilincselve IV. Bélánál, V. Istvánnál és később Kun Lászlónál keresztülvitték, hogy a felszaporodott birtokok felügyeletét maguknak kaparinthassák meg, tündöklő legendákkal bástyázták körül jövedelmi forrásaikat. A legalantasabb cselédsorsra vetett örömtelen, megkínzott életből gazdagon hajtottak ki a királyi adomány- és megerősítő oklevelek. Első lépésként a szigetet kezdték Margitról nevezni, majd — ahogy a múlt szépítő és homályosító köde megülte a lelkeket — megindult a látványos középkori processzus : a szentté avatás érdekében. Ez azonban nem következett be. A szentté avatást 1272-ben először már maga V. István az esztergomi érsekkel együttesen kérelmezte X. Gergely pápától. Még abban az évben azonban, a király szerbiai betörését kihasználva, Endre királyfit Némethonba Rudolfhoz csempészték ki, annak leányával, Clementinával kötendő házassága céljából. Az utána vágtató király súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán állítólag azt kérte, hogy húga mellé temessék. Teteme vörös márvány koporsóban az apácák templomának evangélumi oldalába került. Nemsokára rá meghalt az érsek is; így a szentté avatás ügyében egyelőre semmi sem történt; az ajándékok kárba vesztek.