Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Gyalai Mihály: Adatok a Margitsziget gyógyfürdő-történetéhez

Kun László országlásának második évében a domokosiak már ismét megjelentek a király előtt, ahol adományaik megerősítését szorgalmazták; majd 1279-ben alkalmasnak találták az időt újabbak kieszközlésére. Közben 127G-ban V. Ince pápa küldöttei is megérkeztek végre Margit szentté avatásának dolgában. A drága ajándékok azonban ezúttal is kárba vesztek, mert ekkor meg a pápa halt meg. Az újabb ajándékokkal megkörnyékezett utód, XXI. János viszont a közbejött itáliai bonyodalmak és az erkölcsileg elmarasztalt Kun László személye miatt, megmaradt az üres ígérgetéseknél. A király a minoriták részére is építtetett kolostort. Ez azonban 1279-ben még nem készülhetett el, mert a Boldogasszony-apácák javára szóló az évi oklevélben a szigetet a minoriták „zárdatelkének" kivételével [9] kapták meg. Erre az oklevélre egyébként azért került sor, mert a minoriták telküket az apácák rovására megnagyobbították. Az ügyben nem kevesebb, mint 18 szerzetes-békebíró hozott létre egyezséget, amikor is a minoritákat az elorzott részből kiebrudalták. Ilyen körülmények között és előzmények után az építkezésre — egyesek szerint — csak 1298-ban nyílhatott volna lehetőség. Hogy azonban a kolostort mégis Kun László építhette, az a következőkkel támasztható alá. Ez idő tájt a kun befolyás alá került király magyar zászlósurait kunokkal cserélte fel és a kun nők bájait előszeretettel élvezte. A pápát tehát mérhetetlenül felingerelte, hogy IV. László Róma helyett a pogány élethez vonzódott. III, Miklós pápa ebből presztízskérdést támasztva, az erőszakos Fülöp formiani bíborost a veszélyeztetett Magyarországra szabadította. Az egymással összefogott egyház és a mellőzött főurak a királyt a bíboros valóságos háziőrizetébe hajtották. Az udvarban hemzsegő kun ágyasokat elzavarták, az urak elfoglalták előbbi méltóságaikat és a teljes erőre kapott egyház kierőszakolta a minoritáknak az odatelepítését. V. István király leánya Erzsébet, aki révén a rend a jenői birtokhoz jutott, a klastrom fejedelme lett. Főnöksége alatt 1281-ben Pesttel támadt határvillongásuk, amelyben az apácákat képviselő Péter tárnok bíráskodott, míg a pesti polgárság nevében Farkas járt el. A helyszínen lefolyt szemle és vizsgálat nyomán megismerjük a határ pontos leírását. Megtudjuk továbbá, hogy — amint azt már előbb is említettük — Jenő a mai Angyalföld délnyugati része volt; maga a Duna innentől kezdve valamivel keskenyebb (de legalábbis keve-