Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Bálint Sándor: Maróthy István orvos, Vörösmarty diákkori barátja

JEGYZETEK 1. Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Budapest, 1864, XXL Maróthyról szóló adatai a későbbi kiadásokban sem módosulnak. 2. Tóth Dezső : Vörösmarty Mihály. Budapest, 1957, 38, 53. 3. Az egykorú kötésbe kötött kézirat 109 kézzel számozott lapot tartalmaz. Az életrajz a 2 — 14. lapon található. Utána a 16 — 176. lapon keleti nyelvekről készített sziklaírásokról készített másolatok, szótári följegyzések. Végül Maróthy István függelékünkben közölt öt levele. Május 29. 5. Tóth Dezső szerint Mikes leveleit kapta útravalóul. Forrását nem említi. Ez mindenesetre jellemzőbb lenne, jobban emlékeztetne Maróthy magyar hűségére. 6. Maróthy Mátyás a költeményt két sor kihagyásával idézi. Gyulai kiadásában (Vörösmarty összes munkái VIII. Budapest, 1885, 137) a negyedik sor után ez következik: Caspium és te nagyobb tenger, légy addig is üdvöz, Üdvöz légy Kurgur s Üzbeki drága vidék. A két szöveg egyébként csak az írásjelek fölrakásában tér el egymástól. A költeményről Gyulai ezt írja a jegyzetekben (391 1.): „Ügy látszik, hogy a költeményt egy könyv tiszta lapjára írta, a melyet Maróthy tanulótársa- és barátjának ajándékozott, s ki keleti nyelvek tanulmányozásával foglalkozott, s mint Körösi Csorna Sándor, keletre akart indulni, a magyar ős történelem felvilágosítása végett. Maga is szeretett volna útitársa lenni ... Mi lett azután Maróthyból, elment-e keletre, visszajött-e, vagy ott halt meg, mindezt nem tudhatni." 7. „Vámbéri Ármin keleti útján elindult a Persipolis romjainak megszemlélésére is. A romokon tömérdek utazó bekarcolt nevét olvasta. Az oltár szögletén e felírás ötlött a szemébe: Maróthy István. Éljen a magyar ! Vámbéri pedig ezt véste alája: Éljen Maróthy! Ez a Maróthy István Szegeden született és orvos volt. Már fiatal korában a perzsa király udvarában kedvelt orvos lett. A tudós magyart most is emlegetik, ő azonban ott hagyta dús jövedelmeit és hazajött meghalni és most itt nyugszik valamelyik temetőben." Szegedi Hiradó 1865, 4. sz. V. ö. még Vámbéry Armin: Vándorlásaim Perzsiában. Pest 1867, 2i>7. Szomorúan jellemző, hogy szülővárosában már halálának huszadik évében nem tudták pontosan megmondani, hogy melyik városrész temetőjében pihen. Szeged történetírója is éppen csak megemlíti a nevét. Reizner János : Szeged története. Szeged, 1900, II, 50; III, 360. 8. Vörösmarty könyvtára régen szétszóródott. Szóbeli érdeklődésünkre Brisits Frigyes, a költő levelezésének nagyérdemű gondozója kijelentette, hogy a Vörösmarty leveleiből idézett adalékokon kívül egyéb Maróthy-nyommal sehol nem találkozott.