Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

késsel, vagy pedig jókora ollóval felhasította a hólyagot. Ha váladék ürült, biztos volt az eredmény. Előfordult azonban, hogy a „hólyag" az állat orrában volt. Oda is fel kellett szúrni, miután a váladék kifolyt, pálinkás vízzel kellett átöblíteni. Meleg nyári napokon gyakori a tömött gulyákban legelésző szarvasmarháknál a napszúrás. Németh Mihály ilyenkor hűvös helyre huzatja kötelekkel az állatot és eret vágott, bőséges vérmennyiség kieresztésével. Ha gyors érvágás nem történik, az állat elpusztul. Az érvágást majdnem minden paraszti állatgyógyító a nyakon végzi, lábakon csak ritkán és csak akkor, ha az állatnak valamilyen lábbaja van. Tavasszal, midőn először hajtják ki a szarvasmarhát a legelőre, azok vidáman ugrálnak, sokszor 1—2 kilométerre el is futnak, a gazdák ilyenkor azt mondják „bántja őket a vér" a sok istálló melege után. Alig bírnak velük, futkároznak, rohangásznak. Ilyenkor legjobb kígyófű gyökeret adni a szarvasmarhának. Ezt a következőképpen kell adni: Jó hosszú késsel vagy más vas szerszámmal 2—3 helyen átfúrni egy takarmányrépát, vagy lehet cukorrépa is, de kerékrépa is megfelelő. Az átfúrt lyukakba kígyófű gyökerét kell belehelyezni, és ez 1—2 napig maradjon benne. A kígyófűgyökeret aztán kidobjuk, a répát pedig felszelve, néha korpába mártogatva, cukrot hintve rá beadják a marhának. „Ettől tisztul meg a marha vére," másnap már nyugodtabb lesz és kitűnő étvággyal eszik. (Sepsi István nevű szentivánfai falu öreg kovácsa, aki állatgyógyítással is foglalkozott, ezt gyakran alkalmazta, még az urasági gulyánál is, teljes sikerrel. A juhok betegségei teljesen különböznek a lovakétól és a szarvasmarhákétól. Gyakori a juhoknál a körömgennyesedés. Sokszor a beteg köröm le is esik. Legjobb gyógyszere: kékkőporral behinteni. Többször előfordul, hogy a hatalmas gyapjútömegtől kiizzadnak a juhok, legelésnél sok vizet isznak, már pár óra múlva felfúvódnak, nehezen járnak. Ilyenkor a legjobb gyógyszer ollóval mind a kétfület kissé bevágni, mert ez a csekély véreresztés is igen hasznos. így beszélte ezt el Ihász Horváth Vendel, rábakövesdi lakos 1920-ban. Ugyanezt tapasztalta 1936-ban Dr. Zsigmond László Busmajorban, Vasmegye.