Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

tartják addig, amíg a felfúvódás tart, azután kihúzzák és a nyílást vagy egyáltalán nem kezelik, mert a bőr úgyis összehúzódik felette vagy faggyúval kevert kenderkócot tapasztanak a nyílás helyére. Ha a szarvasmarha vagy a ló étvágytalan, keveset vagy csak ritkán eszik, akkor ugyancsak köménymagot használnak összekeverve ecettel, borral, és jó vastag sörös vagy pezsgős üvegből (hogy az állat el ne haraphassa) a szájába öntik. Módosabb gazdák a bor helyett pálinkával keverik a köménymagot. A csömör nagyon sokszor emlegetett állatbaj. A lényege, hogy a marha étvágytalan és a nyála csurog. Ilyenkor rendszerint 24 órán át semmiféle takarmányt vagy abrakot nem adnak, hanem félliter parafinolajat vagy napraforgóolajat, esetleg lenolajat öntenek a szájába. Súlyosabb esetekben a paraszt-állatorvos más szerekhez is nyúl, amelyek néha sokba kerülnek a tulajdonosnak. Pl. finom borban elegyített ricinusolajat vagy néhány liter feketekávéba kevert tojássárgát és két liter vízben megfőzött szennalevelet öntenek az állat szájába. Ha a marhának vagy a lónak egészen híg széklete van, és ez napjában 10-szer 20-szor is ismétlődik, akkor leginkább cserfakérget vásárolnak a patikában, sőt ahol paraszt-állatgyógyító van, azok rendszerint zsákszám otthon is tartják ezt a gyógyszert, abból egy tányérravalót megfőzetnek két pint (kb. 3 liter) vízben és langyosan beöntést adnak. A beöntéssel kapcsolatosan jegyezzük meg, hogy régebben házilag készítettek beöntő fecskendőt, amelyet jó erős szíjakkal, vagy kenderkóccal kötöttek össze, hogy ne csurogjon, a múlt század közepétől fogva már rendszerint gumitömlővel csinálták a beöntést, amelynek a végére ráhelyezték a 2—3 literes beöntofecskendőt, amelyet a paraszt-állatorvosok rendszerint „puskának" neveztek. Gyakori megbetegedésnek tartották, ha az állat nem kérődzött. Ilyenkor 1—2 liter olvasztott zsírt vagy pedig avas szalonna zsírját köménymaggal keverve öntötték az állat szájába. Németh Mihály, az uraiújfalui paraszti állatgyógyító beszélte, hogy milyen gyakori megbetegedés az, amikor a szarvasmarha szájában, a nyelve alatt „hólyag képződik". Ilyenkor nem szabad késlekedni, mert az állat megfullad. Németh Mihály ügyes mozdulattal kötelet tekert az alsó állkapocsra, és egy másikat a felsőre az orra fölé, jó erős segítőtársakkal, széthúzatta a marha száját és vagy éles