Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

fürdőhely (főleg reumatikus) szélére vezették az állatjaikat, pl. az Ibar folyó mentén Kraljevóban és Raskán, ahol a gyógyvíz egyik oldalán fürdöttek a betegek, a másik oldalon pedig az állatokat tartották órákon át, Dr. Hovorka és dr, Kronfeld: „Vergleichende Volksmedizin" c. művében néhány hasonló megfigyelését ismerteti a szlovén vidéken, Hercegovinában és Horvátország régi területein. Valamennyi leírás megemlíti, hogy imádságokkal és ájtatosságokkal, gyertya és más felajánlásokkal történt a gyógyítás. Jelentéktelen gyertya vagy kisebb oferek felajánlása nálunk is szokásos volt kb. a századfordulóig, de azóta már teljesen elhagyták és a fiatalabb generáció már nem is tud róla. Néhány búcsújáró helyen: pl. Búcsúszentlászlón Zala megyében, Celldömölkön Vas megyében, Andocson Somogy megyében még sikerült szereznem, néhány állattestrészt ábrázoló primitív pléhből kivágott formát, amely állatfejet, lábat stb. ábrázolt, ezek azonban mind a múlt századból valók. A háziállatok gyógyításával, megbetegedésével kapcsolatosan soroljunk fel néhány olyan jelenséget, amely nagyon is jellemző a magyar népi, tapasztalati állatgyógyításra. [Szerző gyűjtése 1910— 1914-ig Vas—Sopron és Zala megyében.] A felfúvódás mindennapi jelenség. Friss lóherétől vagy lucernától fúvódik fel a marha. Természetesen nagy a kétségbeesés, mert a szarvasmarha elpusztulásához is vezethet. Az állatgyógyítók a szarvasmarha végbelébe nyúltak és az ott megrekedt trágyát kihúzzák, majd foghagyma és vöröshagyma reszeléket dugtak be. Ha ez nem használt, akkor meg szokták próbálni a jó erős köménymag beöntést. Ezt a következőképpen készítik: 5 vagy 10 liter langyos vízbe áztatnak kb. 1 liter köménymagot, lassú tűzön megforralják, egy marok keserűsót oldanak fel benne, majd ezt beöntés formájában langyosan jó mélyen bevezetik a vastagbélbe. Ha nincs eredmény, akkor a „trokárral" szúrtak be az állat horpaszába. A megfogott állatba jó erős döféssel szokták az eszközt beszúrni, hogy ne legyen ideje az állatnak rúgni vagy felugrani. Ha hallani a felfúvódott állatból a levegő kisipolását, akkor nyugodtan benne