Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

marha, a juhok és sertések gyomrába „apró kigyó, geleszta, amelyek olyakor arasztos nagyok is lehetnek." „Büdös férgek elvesztéséről. Végy hat vagy hét nagy foghagyma fejet, ezt metéld apróra, tedd egy tiszta fazékba, ugyanazon fazékba tégy bőven marhaganajt, tégy bele két latt tört büdöskövet és tölts hozzá 3 latt faolajat és egy mésszel erős ecetet, főzd meg ezeket, mind együtt, erősen. Ezzel aztán melegen kend meg a férgek helyét egynéhányszor." Még néhány más variációt is leír ugyanerről. Foglalkozzunk egy főrangú család kéziratával, amely 1740-ből való. Daday András doktor szerint ez a kézirat Vay Judittól való, aki ezt házassága révén vitte át a Wass-családba. A poétalelkű aszszony az előljáró beszédben ekként ír többek között. „Ebbül megtanulhad, miként készíttessünk, drága liktáromokat, hogy süssünk-főzzünk." Nagyobb kéziratos könyv a Nemzeti Múzeum tulajdonában levő Zay Anna orvosló könyve, helyesebben Tsömery Zay Anna könyve, aki II. Rákóczi Ferenc hűséges emberének, Vay Ádámnak volt a felesége és élete végéig emigrációban éltek. A kéziratos könyv teljes címe: „Orvoskönyv, melyet néhai tudós és igen híres Dr. Mathiolus, Tse nyelvre fordíttatott és meg is bővíttetett 1090-ben, herbáriumából az nyavalyáknak rende szerint Danckán keserves hosszas bújdosásba anyja és gyermekei számukra magyarra fordított N. T. N. Vay Ádám uram, árva özvegye, Tsömery Zay Anna." A kéziratos könyv 367 oldalon embergyógyítás, 57 oldal baromorvoslás. Érdekes módon embernek és állatnak fejtetőn kezdi el a betegségek felsorolását és gyógyítását és testhosszából halad végig. Megállapíthatjuk, hogy a könyv jó része Pietro Andrea Mattioli olasz herbáriumának átírása, külön az emberre és külön az állatra (Mattioli élt 1500-1577). Ez a kézirat is élénk bizonyítéka, hogy írni, olvasni tudó, nemesi családok empirikus gyógyító könyvei gyakran egy része másolat, másik része eredeti magyar családi feljegyzések. A magyar népi állatgyógyítás története szempontjából ez a nagy kézirat főleg azért értékes, mert az emigrációból haza tért unokák Erdélyben kiterjedten alkalmazták, azt átadták más családoknak is*