Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

családból származott kitűnő nyelvészünk is. A könyv első 25 kézírásos oldalán általános jellegű gyógyító elméletet ír, amely állatot és embert egyformán érint és többször hivatkozik Hippokratesre. Gyógyszerül főleg növényeket ajánl, mert „Hippokrates is megmondta, hogy az élet és az erő a növények nedveiben van." Az orvosságon kívül a jó levegő, melyre állatnak embernek egyformán szüksége van. Hosszú elmélkedés után a következő fejezetre tér át, amelynek címe: „Elenchus Plantarum Officinalium et earum, quarum medicinalis virtutes notae, et distingto volumine conscripta sunt." Leírásai sok helyen teljesen eredetiek, gyógynövényei, azoknak elkészítési módja megegyeznek a XVI—XVII. században ismert és gyakran alkalmazott, legtöbbnyire a Batthyány- és Erdődy-, valamint a Nádasdy-család levelezésében és kézirataiban előforduló emberi és állati gyógyszerekkel. Felber József kéziratos gyógyító könyve élénk példája annak, hogy egy kétségtelenül már természettudományi műveltséggel gondolkodó ember miképpen adta át orvosló tudását az egyszerű népnek. A könyv ugyanis Felber halála után a rohonci, majd a bozsoki birtok patkoló kovácsához Hanzséros Imréhez került, aki ennek alapján messze környéken ismert és becsült empirikus állat- és embergyógyító volt. Hanzséros Imre tulajdonában volt 1916-ig, amikor halála után vétel útján gyűjteményembe került. Németh József egészen egyszerű zsellér volt Nemesbőd községben, 1802-ben halt meg. Fia elbeszélése szerint hosszabb időt töltött a „németségben" mint „cseregyerek." A nyugat-dunántúli részeken a monarchia idején évszázadokon át szokás volt német szóra — magyar szóra kölcsönösen cserébe adni a gyerekeket. Ez a német tudás meg is látszik Németh József kéziratos könyvén, amely 67 oldal és 15 x 19 cm nagyságú. Többek között érdekesen fejtegeti néhány oldalas emberi betegségek leírása után azokat a „dögöket", amelyek állatról emberre „rászármazhatnak". Ezek: dühös eb marása, szent Antal tüze (orbánc), rühesség, gennyes kelevények, gyakran emlegeti, hogy szarvasmarhának és lónak mennyire hasznos az a gyógymód, amelyet ő a németektől és vendektől tanult meg, ti. a gyenge szervezetű állatokat hasig érő bujtorján vízbe kell naponta l-l órára beleállítani. Leírja, hogy milyen gyakran kerül a ló és a szarvas6 Orvostörténeti Könyvtár Közi. 81