Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

nagyságú füzet, amelyet saját maga készített, zsákvarrótűvel fűzött össze, fából faragott, cifra dobozban tartott. A kis könyvet Dr. Hettéssy Elek celldömölki járásorvos szerezte meg, így került 1925 körül gyűjteményembe. A család tulajdonában még 3-4 kalendárium is volt, amelyeket sokat forgathatta Böröndy Vendel. Az egyik kalendárium pergamen kötésű, kis alakú 1751. kelettel, melyben külön fejezet szól: „A földkerekségének természettyéről." Ebben a csillagok járásáról, a hold állásáról le van írva, hogy milyen nagy befolyással van az ember és állat egészségére. Másik nagyon érdekes fejezet: „Ember miképpen éltesse állattyát jó egészségben tisztán, hogy hasznára nevekedjék, miként éljen állattya az medikamentumokkal," Böröndy Vendel hagyatékába egy Nürnbergben 1744-ben Linne szerint csoportosított gyógynövénykönyv is volt, amelyet a németül jól beszélő plébánossal szokott Böröndy Vendel vasárnap délutánonként lefordíttatni [családja elmondása 1932-ben]. Böröndy Vendel kéziratából különösen kiemelkedik a Szent László fű leírása. A Herbáriumokból úgy látjuk, hogy ez valóban egyik ősi magyar gyógynövény, amelyet még a honfoglalók hoztak magukkal, és valószínű, de nem bizonyítható, hogy a XI—XII. századi itáliai szerzetesek a magyarságtól tanulták el és ismertették. Ezt a növényt másként „keresztesfűnek" is nevezik, de a latin herbáriumok egyáltalán nem említik. Böröndy Vendel, mint az állati és az emberi pestis biztos szerét említi : „ha a gyökér porából egy fél drakmát, amely 30 szem búzát nyom, ecetbe áztatjuk, bevészen az ember, kétszer annyit az állat. Leve a folyó sebeket gyógyítja. Ha pedig disznódög vagyon, bele kell keverni a moslékba. Borban megfőzve lónak és tehénnek beadni. Vagy porával a sebet bekötni igen hasznos." Egy másik kéziratos könyvet ismertetünk, amely szintén állati és emberi szempontokból érdekes. Címe: „Miscellania medica". A kis könyv 12x12 cm nagyságú, 76 kéziratos oldalon Felber József írta Pinkafőn, Vas megyében, jelenleg Burgenland. A Felber-család ősi szitás család voltésl582-ben Rudolf császártól nemességet kaptak. Felber József, a kéziratos könyv írója az Eszterházyak gazdatisztje volt. A család a múlt század 70-es éveiben Szinnyeire magyarosította a nevét és ebből a