Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

Aulus Cornelius Celsus nyolckötetes „De Medicina" c. művében a sebészetről és az állatbetegségekről tárgyal, és ebből az értékes könyvből nagyon sokat merített Columella, korának legnagyobb gazdája és állatorvosa. I. u. 100 évvel a Carthagoi Mago nevű nagy állatgyógyítónak kéziratait fordították le latinra. Caius Plinius i. u. 32-ben született és természettudományos munkáit 37 kötetes nagy munkájában írta meg. Ennek egy része zoológia, másik része botanika, a harmadik része gyógyszereinek hatástana. Egyaránt foglalkozik a háziállatok gyógyításával, gyógyszereivel, igen pontosan írja le a mezőgazdaságra oly fontos castratiót, amely még ma is helyes. Ugyanebben az időben írta nagy munkáját Materia medica címen Dioscorides, G00 gyógynövényt ismertetett és leírásait másfélévezreden keresztül tanulmányozták. (Eredetije a bécsi Staatsarchiw-ben.) Amint említettük Lucius Junius Columella a birodalom legkiválóbb gazdája és állatgyógyítója volt. Columella 12 kötetben írta meg munkáját és ezek közül a VI. és VII. kötet állatgyógyítással foglalkozik, részben saját tapasztalatait-írja le, mint kitűnő gazda, részben pedig más szerzők adatait foglalja össze. Legfőbb elve, hogy a háziállatokat tisztán kell tartani, az istállókat rendesen és takarosan kell építeni, nem minden állat alkalmas a tenyésztésre, de amelyik alkalmas, azt külön kell tartani, gondozni és takarmányozni. A beteg állatot el kell különíteni és ahol beteg állat volt, oda egészséges állatot helyezni nem szabad. Sok ésszerű gyógykezelést és gyógyszert írt le. A bátor műtétek híve. Nemcsak a castratiót és tályog, kelevény műtéteket említ, hanem a hasnyítást (laparatomia) is javasolja bizonyos esetekben, pl. a hashártyagyulladás, vizkórságnál. Galenusról, a nagy római ember-orvosról is említést kell tennünk ezen a helyen is, mert nagy tudása, munkái nagymértékben hatottak az állatgyógyításra is. A következő évszázadokban Cassius Felix, Gargilius Martialis, Rutilius, Taurus, Aemilianus, Absyrtus nagyban előre vitték a háziállatok gyógyítását. A háborús időkben főleg sokat törődtek a lovakkal, a hadsereg részére állatgyógyítókat, patkolókovácsokat képeztek, sőt állatkórházakat is rendeztek be, Diocletianus császár Taxa c. rendeletében az állatorvosok külön fizetéséről is gondoskodott. A katonai állatorvosok közül nagyon kitűnt Absyrtus, aki kitűnő