Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Szállási Árpád: Az orvos alakja a magyar szépirodalomban I. rész

ki a nyelvét és mutassa az üterét, amelyekkel az orvosok dolgoznak? De Medve doktort mégis szerették, mert érdekes kis hörcsög ember volt, aki mindenkivel disputált, veszekedett ugyan, de tele volt kedéllyel, játszisággal, tréfával ... azonfelül otthon volt az orvosi tudományokban, ami szintén valami"... Elszánt ellenfele a babonának és a papoknak, így vall hivatásáról... „az orvos valóságos Prügelknabe, azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el" ... Medve doktor további sorsát ismerjük. Nem lehetett a nagy ButtlerDó'ry per tanúja a bíróságon. Az úton halt meg hazafelé menet Dőryéktó'l, magával vitte a sok titkot, amivel segítségére lehetett volna a szentszék megfellebbezhetetlen határozata ellen hasztalan hadakozó Buttler grófnak. Mikszáthnál az emberi lélek színképelemző skáláján a sötétből indultunk el, hogy fokozatosan eljussunk a világosba, az alkalmi Aesculaptól Medve doktorig. A humor alaptónusa néha véres komolyságot, a sötét pedig humort takarhat. Végül fejezzük be egy, az író által feljegyzett orvosi adomával, hogy teljes legyen a kép.... „A híres angol orvos, sir James Simpson házának ajtaja előtt egy hercegnő kocsija állott meg, ki felküldé legényét értesíteni a doktort, hogy kint várja őt az utcán... — Mondja meg a hercegnőnek, hogy el vagyok foglalva egy mosónővel, nem mehetek le" ... Ezekután megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy talán mégsem volt Mikszáth annyira egyértelműen orvosellenes. Jókai és Mikszáth nagy öröksége arra az íróra szállt, aki romantikus és realista vonásai mellett egyben a századfordulón oly divatos zolai naturalizmus meghonosítója volt. Fellépésétől keltezzük a modern városi próza, dráma, egyben a polgári irodalom haladó irányának a térhódítását. Bár az öregedő Arany és Jókai érzik már a nagyjövőjű városi élet lüktetését (pl. Arany Hídavatás c. verse), ám a polgár színpadon és regényben, valamint a városi élet megannyi új szereplője: munkások, cselédek, iparosok, kereskedők, bérből élő értelmiségiek először Bródy műveiben kapnak teljes polgárjogot. Ezek után nem meglepő, ha úgyszólván mindben felbukkan egy-egy