Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Regöly — Mérei Gyula: Testtorzítás — testdíszítés

pedig a koponyatető irányába. A Fzrc/zcw-szabály szerint a korán elcsontosodott varratra merőlegesen történik a további növekedés. Előfordult, hogy a hossztengely rövidült meg, viszont szélesebbé és magasabbá vált a koponya (forme élevée). Más esetben hosszirányban következett be a növekedés, a homlok lapos maradt, hátrafelé cilindrikusan megnyúlt a fejforma, s fűzési barázdák képződtek a fejtetőn (forme couchée). Az alaptípus ezek szerint a tiszta occipitalis és az egyszerű frontalis forma, illetőleg a kettő kombinációja (

flathead). A koponyatorzításnak tehát három főtípusát különböztetjük meg, azonban anthropologiai, ethnographiai és palaeopathologiai vonatkozásban a finomabb részletek is lényegbevágók. A IX. Nemzetközi Embertani és Ősrégészeti Kongresszus (Lisszabon) tíz csoportot különített el: 1. egyszerű frontalis 2. tiszta occipitalis 3. fronto-occipitalis (flathead) 4. naso-parietalis (mongoloid) 5. temporo-parietalis (lateralis) 6. fronto-sincipito-parietalis (symmetrikusan megnyúlt) 7. fronto-sincipito-occipitalis 8. circularis 9. quadrangularis és 10. annularis deformatio. Ismeretes, hogy a toronykoponya esetén a sekélyebb szemgödör miatt a csontfal nyomást gyakorolhat a szemidegre, ami megvakulással járhat. Miután a turrikephalia Ó-Peruban kiváltságot jelentett, de a megvakulásról sem írott emlék sem szóhagyomány nem emlékezett meg, ezért nyilvánvalóan a mesterséges torzítást nem követhette ilyen szövődmény. Konrád recens anyagon történt vizsgálatai szerint a szellemi functio hanyatlása általában nem követte a koponyatorzítást. Ezzel szemben Virchow a Frank-föld cretinjeit kapcsolatba hozza a kóros koponyaalkattal. Olyan tapasztalat is van, hogy koponyatorzítás hatására megváltozott az arc és koponyaalap alakja és anyaghiányok képződtek az os tympanicumon (Virchow). Az ó-egyiptomi új-birodalom a XVIII. dinasztia trónrajutásával