Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bokesová—Uherová Mária: Semmelweis Ignác Fülöp tanainak visszhangja Szlovákiában

professzor sebészeti klinikájára ment Budapestre. Azután mint gyakorló orvos Kisújszálláson telepedett meg, de néhány éves ottani működés után arra vágyódott, hogy tökéletesítse orvosi tudását. Feljött tehát Budapestre, ahol egyideig mint klinikai asszisztens működött. Abban az idó'ben Magyarország lakosságának vigasztalan egészségügyi helyzetét, főleg nagy csecsemőhalandóságát több magyar orvos tette megfontolás tárgyává. A magyar orvosok és természettudósok 1808-ban Egerben tartott gyűlése olyan határozatot hozott, hogy a magyar orvosoknak állást kell foglalniok ezekkel a viszonyokkal kapcsolatban és arra kell törekedniök, hogy megjavításukra intézkedések történjenek. A nagy csecsemőhalandóság főokául a csecsemők és a fiatal anyák elégtelen és helytelen gondozását jelölték meg, mert az általános szükséglethez képest a budapesti orvosi kar tanfolyamát elvégzett, szakképzett szülésznők száma továbbra is nagyon csekély volt. 10—20 ezer lakosra jutott átlagosan egy közülük. A nagyobbára csak városhelyen lakó szakorvosok száma viszonylag ugyancsak csekély volt. A magyar orvosok abbeli igyekezetükben, hogy ezeknek a szakmunkaerőknek a hiányán legalább részben segítsenek, javasolták a Belügyminisztériumnak, hogy Magyarország több városában létesítsenek szülésznőképző iskolákat. E téren Dr. Ambro János mutatta a legnagyobb kezdeményező erőt. 46 oldalas füzetében, melynek címe: Irányeszmék a magyar állam területén felállítandó bábaintézetek szervezéséről, felvázolta a magyar egészségügy szükségleteit, főként a fiatal anyák és csecsemőik védelme tekintetében. Rámutatott, hogy a modern szülészet fejlődésének Semmelweis tanításának a szellemében kell haladnia. Munkájának bevezetőjében arról ír, mi művének a jelentősége az orvostudomány és az egészségügy szempontjából. Az volt az álláspontja, hogy a szülészeti osztályokat a kórházak egyéb osztályaitól a lehető legjobban elválasszák, hogy így megelőzzék a fertőzés veszélyét, és hogy ezeken az osztályokon a környezetet szigorúan tisztán tartsák. Dr. Ambro munkája a továbbiakban bírálja a szülésznők képzését és azt javasolja, létesítsenek a szülésznők számára önálló iskolákat, legmegfelelőbben önálló szülészeti intézetek mellett, hogy ott a jövő szülésznői alapos elméleti és gyakorlati oktatásban részesüljenek. Dr. Ambro javasolta továbbá, hogy az orvosi karon létesítsenek önálló szülészeti tanszéket az orvostanhallgatók számára és