Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

és nagy paraszt udvaraiba és valósággal a nép állatorvosa kezdett lenni. Ettől fogva — talán 1930—1935-től kezdve — kialakult most már egy bensőségesebb kapcsolat, amely az állatorvost és a magyar parasztságot összefűzte. Természetesen mindennek nemcsak teljesen a magyar paraszt évszázados belegyökeredzett szemlélete volt az oka, hanem társadalmi, politikai vonatkozások is szerepeltek. Eddig az állatorvosban a magyar parasztság legtöbbnyire büntető hatósági személyt látott, főleg járványos időkben. Az állatorvos valóban jótékony működésére csak a 80-as, 90-es években kezdett felfigyelni a magyar parasztság, midőn látta, hogy az uradalmak egyremásra hívatják az állatorvost és annak intézkedései, a védőoltások milyen óriási haszonnal járnak, főleg a sertésvésznél, de a többi járványos betegségek esetén is. Annak ellenére, hogy a múlt század utolsó negyedében az uradalmak tulajdonosai társadalmilag egyáltalán nem voltak hajlandók érintkezni az állatorvosaikkal, a parasztság már bizalmas kezdett lenni az egyre gyakrabban látott állatorvosokhoz. A felszabadulás után egy csapásra más lett a helyzet. A földreformmal, a cseléd, a zsellér, a kisparaszt birtokhoz jutott, eleinte ezzel is nagy gondja volt, mert a földjeihez legtöbbször nem volt kellő felszerelése, marhaállománya. A meginduló politikai élet, a gazdasági előrehaladás, évek múlva megjavították a falu helyzetét és benne a körállatorvos társadalmi megbecsülését is. A javuló gazdasági és politikai helyzettel lassan a körállatorvos is kezdte megtalálni helyét a falu társadalmában. Kezdték észrevenni, hogy becsülettel kell végezni nagy munkájukat, nemcsak egyéni szempontokból, de a magyar paraszti népért is. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés hatalmas lendülettel oldotta meg a mindinkább szaporodó, főleg fiatal állatorvosok társadalmi és gazdasági, valamint politikai helyzetét. Most már tisztán kezdték látni, hogy szervezkedés, szakszervezet és társadalmi munka nélkül nincs előrehaladás. Kiváló képességű és nagyszerű szervező talentumú, szakmailag is elsőrangú, többnyire idősebb állatorvosok vették kezükbe azt a nagyszerű munkát, amelyet sokkal korábban Hutyra megindított, ez a zseniális tudós és szervező, aki nemcsak európai, de valóban nemzetközi szinten is megszervezte tanítványaiéi