Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 42. (Budapest, 1967)

Bencze József: Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz

donképpeni empirikus paraszti állatgyógyító módokat találni, még kevésbé kéziratokat, hacsak azok véletlenül már nem a múlt századból, vagy még régebbről származnak. Az empirikus állatgyógyítás teljesen kiszorult, csupán kisebb sérülésekre, szarvietörésekre és hasonló balesetekre vonatkozik, amelyet majdnem minden paraszt önmaga, vagy a szomszédok segítségével lát el és csak ritkábban hív állatorvost. Az ún. „belső betegségekhez" már sem önmaga, sem a szomszédok vagy a faluban levő régről ismert „tudós emberhez" nem fordul, csak az állatorvosban van bizalma. A nagyüzemi gazdálkodás óta pedig, úgy gondoljuk, minden adminisztratív intézkedés nélkül megszűnt az évezredes magyar paraszti empirikus állatgyógyítás. Azért lenne fontos az érdekesebb és értékesebb kéziratokat és gyűjteményeket az állatorvostudomány története szempontjából megmenteni. A múlt század közepétől fogva évtizedeken keresztül az állatorvoslás gyakorlata a magyar falvakban és gazdaságokban inkább állategészségügyi hatósági vonatkozású volt, és talán csak az uradalmak vették — azok sem mindig — igénybe az állatorvosokat. Igaz, hogy számuk még kevés volt, és legtöbbször csak járási állatorvosok voltak, csak később szaporodott meg számuk annyira, hogy az Állatorvosi Akadémia, később az Állatorvosi Egyetem nagyszerű munkája révén mind több és több fiatal állatorvos került ki a gyakorlatba, eleinte csak a nagyobb községekbe. Helyzetük nem volt valami rózsás, mert szembe találták magukat a magyar nép, a magyar paraszt évszázados konzervativizmusával, éppen úgy, mint az ember-orvosok esetében is. Több bizalmuk volt az empirikus gyógyítókban, mint az akadémikus állatorvosokban és ebből a körülményből, akár az orvosoknál is, sok furcsa helyzet adódott, az akkor még nagy számú kuruzslókkal, de a jóindulatú empirikusokkal szemben is. Nem egy fiatal állatorvos kedvetlenedett el azáltal, hogy valósággal szembe találta magát a parasztsággal, A két világháború között kezdték látni és észrevenni a magyar parasztok, hogy az egyre szaporodó védőoltásoknak milyen nagy haszna van, az uradalmakban is kezdték felismerni ennek óriási horderejét. Itt kezdődött el, hogy most már a magyar paraszt is igényelte az állatorvost. Ebből indult el az a periódus, amikor az állatorvos eljutott a kis-