Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)
Büky Béla: A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607)
A XVI. század — mint közismert — főleg a törökellenes harcok és a reformáció jegyében telt el, e nagy lekötöttséget jelentő mozgalmak ellenére meglepő a hazai orvostudománynak az a fejlettsége, melyre a feldolgozott szókincs alapján következtethetünk. E fejlettség természetesen csak viszonylagos, nem versenyezhet Európa számos más országának fejlett orvostudományával, hiszen sok más ország esetében a tudomány kifejlődésének lehetőségei kedvezőbbek voltak. A latin nyelvű tudományosság emellett, sokkal fejlettebb volt ekkoriban, mint a hazai nyelvű: az említett szótárak latin szócikkei között pl. nem egy olyant találunk (pl. a meninges és a pórus szavak), melyeket a magyar tolmács lefordítatlanul hagyott. Mindezekkel szemben, valljuk korábbi állításunkat, hogy a hazai orvostudomány ebben az időszakban viszonylagosan fejlett volt: igen fejlettnek látszik a magyar növénytan, gyógynövényismeret (talán először a növényanatómiai kifejezések kristályosodtak ki, és csak ezután az ember- és állatanatómiaiak), de emellett fejlettnek látszik a fiziológiai vonatkozásokat mutató szókincs, (legalábbis ami ennek gazdagságát illeti), és az állatorvostani szókincs is. Mivel magyarázhatjuk a hazai orvostudomány említett területeinek ezt a viszonylagos fejlettségét? Több tényező járult hozzá ezen állapot kialakításához. Az egyik magyarázó tényező az, hogy a XV. századi, valamint a XVI. század eleji magyar humanizmus nyomán lényegesen megnövekedett a tudományos igényesség, és ennek hatása alatt az egyes tudományok fogalmait, szaknyelvét illetően is fokozott pontosságra törekedtek. I. Mátyás jellegzetes renaissance uralkodó, számos tudományterület művelésére külföldről hív tudósokat. Itt működik tehát Galeotto, Regimontanus, Bonfini, Fontius Bartolommeo stb. E néhány külföldről behívott tudós mellett, akik viszonylag kevés tudományterületet képviseltek, a széleskörű tudományosság akkor indul meg, amikor, különösen a fejlődő protestantizmus hatására, rendkívüli mértékben megnövekszik a külföldi egyetemekre menő magyar diákok száma. (Laskai Csókás Péter, De homine magno ... Vittenberg, 1585. című művében ismerteti a vittenbergi egyetemen tanuló diákok névsorát.) E külföldön tanuló, Olaszországot, Franciaországot, ill. Németországot járt diákok befolyása a magyar tudományosságra csak a XVI. század folyamán éreztette hatását, hiszen e diákok a
