Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 41. (Budapest, 1967)

Molnár Endre: Max von Pettenkofer

végül az adat-elemző módszerekkel — a statisztikával — kutatta a közegészségügyi jelenségek okait. Pettenkofer már 1849-ben és 1854-ben tagja volt a királyi kolera bizottságoknak, E vizsgálatok alkalmával szerzett tapasztalatai alapján fogalmazta meg a kolera talaj-elméletét. Eleinte azt állította, hogy a kolera a talajból származik és a vízzel viszik át; később pedig azt vallotta, hogy a kolera-vibrioknak a talajban „érésen" kell átesniök. Talaj-elmélete téves volt, mégis alkalmul szolgált sokféle egészségtechnikai intézkedéshez és előmozdította az emberi környezet szanálására vonatkozó törekvéseket. Pettenkoférnek sok vitája volt Koch Róberttel a kolera keletkezéséről. E viták eredményeképpen önmagán hajtott végre kísérletet élő kolera-tenyészet megivásával. Pettenkofer azt kívánta bizonyítani, hogy a megbetegedés létrehozására a bacillus egymagában nem elegendő, hanem még további, akkor ismeretlen tényező is szükséges. Más baktériumok esetén ugyanis megfigyelte, hogy fertőződés esetén sem betegedik meg mindenki. Pettenkofer nyilvánvalóan kimerült a Kochhal meg más tudományos ellenfelekkel vívott küzdelemben, irtózott a megöregedés gondolatától és 1901-ben mély búskomorság állapotában önként eltávozott az életből. Pettenkoferről magyar vonatkozásban a következőket tudjuk: 1867-ben nagy nemzetközi szakértő konferencia gyűlt egybe Weimarban a kolera-elterjedés okainak és elhárítási módjainak megbeszélésére. A konferencián Korányi Frigyes egyetemi tanár képviselte Magyarországot. Attól kezdve baráti viszony alakult ki a németek nagy higiénikusa meg a mi klinikusunk között. 1870-ben kezdődött meg az orvosi oktatás reformkorszaka a budapesti egyetemen. Leendő tanárokul ifjú doktorokat kezdtek kiküldeni állami költségen külföldre, különleges szakmák tanulmányozására, így jutott Fodor József 1870-ben állami ösztöndíjhoz, amely lyel Münchenben is megfordult Pettenkofernél, meghallgassa hogy akkor már nagyhírű előadásait. Hazajövet 1872-ben átmenetileg az akkor alapított kolozsvári egyetem államorvostani tanszékére nevezték ki tanárnak, (Az „államorvostan"-ba tartozott egy-féléves. tárgyként az orvosi rendészet. Ez utóbbiban az akkori közigazgatás